A 700 milliárd blokkolása csak a jéghegy csúcsa

Kínunkban már nevetni sem tudunk azon, mennyire hülyének néznek minket a fideszes kommunikátorok, akik képesek gátlás nélkül az arcunkba hazudni még akkor is, ha tudják, pillanatokon belül kiderül az igazság. Az elmúlt hónapokban egyre sokasodtak a példák erre a cinikus arroganciára, és vannak olyanok, akik mintha boldogan vállalnák ezt a dicstelen szerepet. Közéjük tartozik Csepreghy államtitkár, akinek alig van olyan megszólalása, amely a valóságot tükrözné. A legfrissebb példa erre annak kommentálása volt, hogy az EU egy vizsgálat nyomán felfüggesztette három fejlesztési forrás kifizetéseit, súlyos problémákra hivatkozva.

Az államtitkár szerint a gond a szocialista kormányok által bevezetett rendszerrel volt, ebben talált hibát Brüsszel, de azt ők az uniós pályáztatás átszervezésével már orvosolták. Az egészért tehát Gyurcsány-Bajnai a felelős, ők rontották el, de az Orbán-kormány szerencsére mindent megoldott. Néhány nappal később Csepreghy mindezt megfejelte azzal, hogy azt sugallta, mindehhez köze lehet annak az uniós megbízásnak, amelyet Gyurcsány cége, az Altus az EU-tól kapott.

Tette ezeket a kijelentéseket annak biztos tudatában, hogy az uniós vizsgálati jelentések és megbízási szerződések a hazai gyakorlattal szemben a neten teljes mértékben hozzáférhetőek, azaz a tények azonnal ellenőrizhetőek, gyorsan kiderül hát, ha valaki hazudik. Ahogy gyorsan nyilvánvalóvá is vált, hogy az államtitkár állításai nemhogy nem felelnek meg a valóságnak, de leginkább az ellenkezőjük az igaz. A józanul gondolkodók számára már a konkrétumok ismerete előtt gyanúsnak tűnhetett, hogy ha annyira szabálytalan volt az előző kormány pályázati rendszere, miért csak négy év után tűnt ez fel Orbánéknak, miért kellett megvárni, hogy emiatt szankcionáljanak minket.

Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem is ezt kifogásolták a vizsgálók, hanem a döntéshozatali gyakorlat visszásságait, és nem a szoci kormány időszakában, hanem 2012-13-as projekteknél. A vizsgálódás előzménye ráadásul az volt, hogy 2013 végén Orbánék az EU-val való egyeztetés nélkül, önhatalmúlag módosították az uniós pénzek pályáztatásának és elosztásának teljes rendszerét, megszüntették az ezzel addig foglalkozó szervezetet és az egészet a miniszterelnökség alá rendelték. Emiatt a gyakorlott szakemberek jelentős része távozott, az új gépezet sok hibával és még kevésbé átláthatóan kezdett működni.

Brüsszel kifogásolta az átalakítás módját, és emiatt hónapokra leállított csaknem minden kifizetést, erről akkor sokat írt a sajtó. Ahogy arról is, hogy Orbánék figyelmét időben felhívták a szabályszegésre, ennek ellenére figyelmen hagyták a jelzéseket. A Norvég Alappal is ekkor, másfél éve kezdődtek a problémák, mert Oslo is kifogásolta a magyar kormány egyoldalú lépéseit. Az unióval aztán hazai korrekciók után sikerült kiegyezni – a norvégokkal máig sem –, de Brüsszel tavaly májusban vizsgálókat küldött ide néhány program átnézésére. A tény tehát az, hogy az EU szakértői éppen az itteni átalakítások nyomán érkeztek.

Ahogy az is tény, hogy nem általában bírálták a pénzelosztási rendszert, hanem nagyon is konkrét megjegyzéseket tettek. Pontos példákra hivatkozva egyrészt a folyamat átláthatóságát, másrészt a korlátozó kiírási feltételeket, harmadrészt az első kettővel összefüggésben álló durva túlárazást kifogásolták. Számos olyan esetre bukkantak, ahol nyilvánvalóan előre kiválasztott cégekre szabták a feltételeket, indokolatlanul szűkítve a potenciális pályázók körét. Ez a megállapítás nem volt újdonság, mert akkor már folyt ellenünk az eljárás az autópálya építéseknél lévő versenykorlátozások miatt, lásd az aszfaltügyet és a mérnöki irodák kiválasztását /az előbbinél csak közeli szállítót engedtek, az utóbbinál pedig előírás volt a magyar kamarai tagság/. Ezekben az ügyekben több tízmilliárdos büntetésre számíthatunk.

Hasonló nagyságrendű pénzt veszíthetünk az újabb üggyel is, információink szerint a vizsgált 55 projektből 16-nál találtak durva szabálytalanságot. A túlárazás ezeknél jelentős mértékű volt, esetenként többszörös, sőt hússzoros! Valamennyi projekt 2012-13-as, azaz a Fidesz-érához kötődik, a szoci kormányoknak közük sincs hozzájuk. Orbánék felelősségét tovább növeli, hogy már októberben megkapták a vizsgálati anyagot azzal, hogy a kifogásokat korrigálják, az árakat is, továbbá az összes nem vizsgált projektet is ellenőrizzék és hajtsák végre azoknál is az utólagos korrekciókat. Határidőnek decembert szabták.

A Fidesz-kormány azonban nem korrigált semmit, hanem egy válaszanyagban lényegében minden megállapítást visszautasított és megvédte a gyakorlatát, sőt még a konkrét ügyeket is. Brüsszel ezt nem fogadta el, és némi várakozás után elfogyott a türelme és felfüggesztette a kifizetéseket, valamint további, immár átfogó vizsgálatokat helyezett kilátásba. Hozzáértők szerint ha erre sor kerül, alig lesz fejlesztési program, amely ne akadna fenn a rostán, mert az eddig felfedett visszásságok mindenhol tömegesen fordulhattak elő.

Ha csupán az elmúlt évek sajtóinformációit nézzük, milyen pályázati döntések születtek, hány esetben fordult elő, hogy egyetlen pályázó volt, vagy a legmagasabb ajánlatot tevő nyert, a többit kizárták, vagy utólag még meg is emelték a megbízási díjat és sorolhatjuk tovább a gyanús ügyeket, az aggodalom igencsak indokolt. Hiszen előfordulhatott, hogy a Simicska-féle érdekeltségek részvételével pályázók négy év alatt 700 milliárd forintnyi megbízást kaptak, és a nyertesek között nagy arányban voltak más Fidesz-közeli érdekeltségek is.

Feltűnő az is, amit már régebben megírtunk, hogy az uniós támogatások hatékonysága a térségben nálunk a legalacsonyabb, ha összevetjük a kapott összeg nagyságát a növekedésre gyakorolt hatással. Orbánék azzal büszkélkednek, hogy 2012-14 között nagyjából 5500 milliárdnyi uniós fejlesztési pénzt tudtak lehívni, ami a három évi teljes GDP-nk csaknem 6 százaléka, és ehhez jön még a normatív földalapú támogatás több mint ezermilliárdja, azaz a teljes támogatás meghaladta a nemzeti össztermék 7 százalékát!

Ezzel szemben ez alatt a három év alatt a magyar GDP alig 3 százalékkal nőtt! Hová ment el az a tömérdek pénz? Ebből a szempontból nézve a kifizetések felfüggesztését eredményező vizsgálat csak a jéghegy csúcsát karcolgatta, újabb uniós ellenőrzések ennél nagyságrendekkel nagyobb problémákat tárhatnak fel. Ezért aligha Gyurcsányék cége lesz a felelős, ahogy Csepreghy sugallja, mert ehhez köze sem volt és nem is lesz, a megbízást kapó tucatnyi cég ugyanis a szerződésük alapján az összes uniós tagország jövőbeni projektjeihez ad tanácsokat, nem pedig a korábbi projektek szabályosságát ellenőrzi. Ezt persze az államtitkár is tudja, de úgy hiszi, egy kis gyurcsányozás még mindig elvonhatja a figyelmet a saját felelősségükről.