43/5
43/5
Félúton a sikerhez
A kormányfő szimbólumokból kifogyhatatlan fantáziáját, gyakran tréfásnak szánt, képes beszédeit már régről ismerjük. Emlékezzünk csak a valamikori dakotázásra, a döglött lóra meg társaira és egyéb, máig is használt sziporkáira. Azonban, miután az ország szekerét tartósan rükverc üzemmódba navigálták, az ügyetlenkedések teremtette szorult helyzetek magyarázgatására, a feszültség oldására bedobott, gyakran kajla logikájú taktikai példálózások döntő többsége pökhendire, cinikusra, pofátlanra sikeredett. A napokban a kormány szóvivője bizonyította, hogy jó tanítvány, méltó posztjára, amikor felemelt mutató ujjával ezúttal a pedagógusokra mutatott, ráadásul sokakat meg is sértett. A fenyítést nevelő célzattal tette, vagyishogy erkölcsös, a fiatalokért felelős emberek kritikus időkben ne költsék a haza nehezen összekuporgatott pénzét konyakra.
Ha már itt tartunk, több kortársammal együtt én is tudok egy szimbolikus szellemességet, ami legalább annyira gusztustalan, mint a szóvivő úr bonmotja – csak másképpen, és amiről elsősorban a kormány manapság favorizált, kétségbeesett unortodox törekvései jutnak eszembe.
Annak idején, a háború vége felé szintén bizarr megoldások járták, a pótszerek korát éltük. Volt pótkávé cikóriából, fűrészporból mixelt fasírt, csomagolópapír az ablakokon, műméz meg melasz. Egy korabeli, fantázia szülte tréfa szerint kísérletek folytak olyan emberi fekáliával is, amiből elhivatott szakemberek egy csoportja vajat akart előállítani. Az anekdota csattanója volt, hogy félidőben, a mai gazdasági szakemberekhez hasonló zsenik lelkendezve dicsekedtek: a világra szóló program jó úton halad és látszanak az eredmények. Kenni már lehet.
Gerencsér Emil
Budapest
