2016 – jobb vagy rosszabb év lesz?

Összességében véve 2015 viszonylag nyugodt év volt a világgazdaságban, nem voltak megrázó válságok, szélsőséges kilengések, a kissé hullámzó, visszafogott növekedés volt a jellemző. A nagy elemző cégek szerint jelentős fordulatot a következő év sem fog hozni, bár több olyan kockázati tényező van, amely komolyan befolyásolhatja a gazdasági kilátásokat. Ezek egyike a megnövekedett terrorveszély, annak mértékét és hatásait azonban lehetetlen előre megjósolni, mert nem a normális folyamatok alakulásától függnek.

A kalkulálható tényezők közül az első helyen Kína lassulását szokták emlegetni. A világ második gazdasága immár másfél évtizede az egyik legfontosabb húzóerő, amelynek szerepe volt a legutóbbi világválság tovább mélyülésének fékeződésében is. Az ottani rendkívül gyors növekedési számok mögött azonban hatalmas ellentmondások halmozódtak fel, amelyek részben a torz gazdasági struktúrából, részben a belső fogyasztás szintjéből, részben pedig a pénzpiaci visszásságokból erednek.

A bizonytalanságokat növeli, hogy kívülről nagyon nehéz belelátni a hatalmas ország tényleges gazdasági folyamataiba, és a valós helyzetet megítélni. Szakértők már régóta felvetik, hogy a nagyszerű bővülési számok nem csupán ellentmondásos hátteret rejtenek, de túlzóak is. Mostanra bebizonyosodni látszik, hogy az adatok részben hamisak, azaz a fejlődés valójában jóval lassabb annál, mint amit a hivatalos statisztika mutat. Nemrégiben már a kínai sajtóban is beszámolók jelentek meg arról, hogyan szépítik az eredményeket egyes régiókban azért, hogy a helyi vezetés jobb színben tűnjön fel.

Ez egy tervgazdaságban, még ha államkapitalista vonásai vannak, nem kirívó, emlékezzünk csak az 50-es évek hazai gyakorlatára. A baj csak az, hogy lehet csalni a számokkal egy ideig, de előbb-utóbb eljön az igazság pillanata, amikor szembesülni kell a tényekkel. Úgy tűnik, ez Kínában most jött el, és visszamenőleg ugyan nem írják át az adatokat, de a jelenlegi mutatók már sokkal rosszabbak és a prognózisok sem biztatóak.

Kína megtorpanása a világgazdasági növekedés egészét visszafogja, egy esetleges ottani válság pedig globális krízishez vezethet. Hozzáértők szerint ez utóbbi csak átfogó reformok, főként a belső piac fejlesztése révén kerülhető el, kérdés, hogy a pekingi vezetés ebbe hogyan fog bele. Lépnie mindenképpen kell, mert a stabilitás alapja éppen a folyamatos növekedés, ha az megtörik, annak nem csupán gazdasági, de politikai következményei is lehetnek.

Peking ezzel tisztában van, de Kínában teljesen mások a társadalmi viszonyok, hagyományok, mint Európában vagy Amerikában. Ezért korai vészharangokat kongatni és rémképeket vizionálni, a kockázatokkal viszont számolni kell. Kína bizonytalanabbá válása önmagában elegendő ahhoz, hogy zavarokat okozzon a pénz- és árupiacokon. Elég, ha az ottani tőzsdék mélyrepülésére és annak globális hatásaira gondolunk, vagy arra, hogy az olajár zuhanásában milyen szerepe van a kínai kereslet csökkenésének.

A világ másik felén az amerikai gazdaság szerencsére viszonylag jól húz, ez tette lehetővé a FED-nek, hogy 8 év után ismét emelje az irányadó kamatlábat. Ez csak az első lépése egy várható emelési folyamatnak, amely szakértők szerint egyrészt átrendezi a tőke- és pénzpiacokat, másrészt a reálgazdaság alakulására is hatással lesz. A befektetők átrendezik portfólióikat, ennek negatív hatását a feltörekvő piacok már erőteljesen érezték és érezni fogják. A kockáztatási hajlandóság csökken, a hitelek pedig drágulnak, ami a beruházásokra és vállalkozási kedvre is hatással lesz.

A mi térségünket a tőkekivonás közvetlenül érinti, és várhatóan egyre jobban érinteni fogja. Az uniós növekedési tempóra is hatással lesz, bár mértéke számos egyéb tényezőtől függ. Összességében az EU gazdasága jövőre sem pörög fel igazán, bár a növekedés folytatódik. Némileg visszafogó tényezőként hat, hogy a kelet-közép-európai térség kissé visszavesz a tempóból, jelentős részben az uniós támogatások visszaesése miatt.

Ez utóbbi a jelek szerint minket érint a legjobban. Az MNB legfrissebb elemzése szerint jövőre az ideinél ezermilliárd forinttal kevesebb uniós pénzt kapunk, ami azt jelenti, hogy míg az idén – a mezőgazdasági támogatások nélkül – a GDP 6 százalékának megfelelő forrást kaptunk Brüsszeltől, addig jövőre ez nagyjából 2,5 százalékra esik. A magyar gazdaság már most lassul, a tavalyi 3,7 százalékos bővülés 2015-ben várhatóan 3 százalék alá csökken, 2016-ban pedig az elemzői átlag szerint 2,5 százalék alá esik. Ezzel szemben a visegrádi országokban és Romániában is 3 százalék feletti növekedést prognosztizálnak.

Ezt közvetlenül aligha érzékeljük majd, azt viszont inkább, hogy ismét megjelenik az infláció, bár még mindig jóval 2 százalék alatt marad, mértéke nagyban függ az olajár alakulásától. Nagy kérdés a forint árfolyama, elemzők szerint további gyengülésre lehet számítani, az euróval szemben 320 is lehet a kurzus, a dollár pedig 300 fölé erősödhet. A megjelenő pénzromlás miatt a reáljövedelmek emelkedése elmarad az ideitől, és a fogyasztás is visszafogottan nő majd. Mindent egybe vetve jövőre – ha nem jön közbe semmi – kicsit rosszabb évünk lesz, mint az idén, de a közérzetünk alakulása nem a gazdasági mutatókon fog majd múlni.