2018/03 Vezérelt indulatok
A giccs tartja életben a rendszert
Az értelmiség gúnyolódik a falvédőkultúrán, pedig a magyar nép a giccseken nőtt fel. Ez az, amire Orbán Viktor ráérzett, és ez tartja össze a rendszerét – állítja Kéri László politológus. Szerinte Orbán a hepciáskodó, önérzetes magyar hős figuráját játssza, aki utólag mindig sikernek mutatja a történelmet. Visszaél az ország nyelvi elszigeteltségével, lakóinak makrogazdasági tudatlanságával, szereti és használja a Ludas Matyi-mitológiát. Hatalma alatt az agresszivitás és a parvenü-világszemlélet beszüremlett a hétköznapokba. A Fidesz megtanította mindenkinek: ha lojális vagy, akkor jogod van teljesítmény nélkül érvényesülni. Ha Orbán győz a választásokon, akkor megsarcolhat lakossági csoportokat. Nélküle viszont egész rendszere összeomolhat. Interjú.
Vezérelt indulatok
„Romlásnak indult hajdan erős magyar!” – írta jó kétszáz éve Berzsenyi Dániel. Szerencsére a költő által vizionált nemzethalál elmaradt, ennek ellenére ma is gyakran hallani, hogy a magyarság morális válságba került. Ennek pedig az a legfőbb oka, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a legrosszabbat hozza ki az emberekből: elszabadult a gyűlölet, egymás ellen fordultak a különböző társadalmi csoportok, eltűnt belőlünk a szolidaritás, a középosztály saját menekülőútjainak keresése közben magára hagyta és elárulta a nála nehezebb sorban élő milliókat. Ismét romlásnak indult volna a nemzet? A 168 Óra által megkérdezett szakértők szerint valóban beteg a magyar társadalom, valóban a „kerülőutak népe” lett belőlünk, valóban a félelem és a reszketés kerítette hatalmába az embereket. Ám ebben nincs semmi nemzetkarakterológiai meghatározottság, semmivel sem vagyunk xenofóbabbak, homofóbabbak másoknál. Az egyes társadalmi csoportok egymásnak ugrasztása, a folyamatos ellenségképgyártás pedig évezredek óta ismert hatalomtechnikai eszköz – legfeljebb a regnáló rezsim sűrűbben alkalmazza. Hodász András katolikus pap azt mondja, rengeteg elfojtással találkozik a hívek körében, ami egyeseket apátiába süllyeszt, másokból indulat formájában tör a felszínre. A népszerű blogger az önkontroll fontosságát hangsúlyozza, egyúttal a politikai elit felelősségét feszegeti az elszabadult indulatok kapcsán. Összeállításunkban sorra vettük azt is, ki mindenkit gyűlöltünk kollektíven az elmúlt évtizedekben. Nem lesz meglepő az eredmény: a politika játszik velünk. És mi hagyjuk.
Farkasétvágy
Sztrájkoltak az önkormányzatoknál. A 17 ezer olyan tisztségviselő közül, akik tíz éve nem kaptak fizetésemelést, több mint 6500-an álltak le hosszabb-rövidebb időre a munkával múlt pénteken és hétfőn. Összességében 45 milliárd forintot kellene beletennie a kormányzatnak a bérrendezésbe. De nem fog. GémesiGyörgy, Gödöllő polgármestere szerint a kormány lemondott a helyi közigazgatásról, célja a teljes központosítás. Az évek óta tartó államreform, a közigazgatás átalakítása is ebbe az irányba mutat: lassan 1,3 millióan kapják a fizetésüket közvetlenül az államtól vagy állami vállalattól, miközben nem enyhül a több területen egyre bénítóbbá váló munkaerőhiány sem.
Csődből csődbe közvetítve
A halálbüntetés párti, rasszista nézeteiről elhíresült, emiatt a Fideszből is kizárt keceli polgármester egymás után csődbe ment munkaerő-közvetítő cégeken keresztül foglalkoztatta az önkormányzat munkatársait. Az elvileg közalkalmazottaknak számító dolgozókat olykor be sem jelentették. Haszilló Ferenc afféle kiskirályként, képviselő-testületi felhatalmazás nélkül, saját hatáskörben módosít beruházási szerződéseket, mostanság pedig – megkerülve pártbéli kizáróit – a Fidesz újonnan feltörekvő területi prominensei körül legyeskedik. Riport.
Spiró György: Az újfeudalizmus kora
Nemrég jelent meg a Kossuth-díjas író új könyve, a Kőbéka. A kalandos történet a közeljövőben, Magyarországon kezdődik, egy kis faluban, Zápon megszületik a főhős. A szegény és tanulatlan Kálmánkából villanyszerelő-segéd lesz, s mivel őt tartják a faluban a leghülyébbnek, megválasztják ispánnak. Később bejárja a világot, sőt a 20. századi magyar történelmi múltba is vissza tud menni. S bár a szerző hangsúlyozza, hogy ez csak mese, a főhőssel együtt az olvasó a saját életét is körbeutazhatja. A mű azzal is szembesít, hogy az újfeudalizmus kora már elkezdődött.
