Ybl első kétszáz éve

Az illetékesek ezt az évet az építészet évének nevezték ki, megannyi konferencia, tanácskozás, tudományos fórum foglalkozott a művész pályájával, séták szerveződtek, kiadványok jelentek meg, és még a mester egyik emblematikus alkotása, a Várbazár is megújult. (Szinte.)

Szóval nem érheti szó a ház elejét, Yblt a hálás utókor súlyának megfelelően kezeli, s bár volna még feladat elég (Ráday Mihály egy szuszra el tudná sorolni a legfontosabbakat), azért elégedetlenek se lehetünk. Annál is inkább nem, mert a minap megjelent egy igazán elegáns kiállítású kötet is, mely Ybl Miklós épületeiből mutat be egy gazdag válogatást.

A könyvet szerzői kollektíva jegyzi (Galamb Zsuzsanna, Hidvégi Violetta, Kemény Mária, Krähling János, Marótzy Kata és Ritoók Pál), de kiadásában többen szereztek érdemeket a főváros levéltárától a Narmer Építészeti Stúdióig, a támogatókról nem is beszélve. Komoly összefogás eredménye tehát a könyv, s ez meg is látszik rajta.

Gondos kutatómunka, szívós rendszerezés és távlatos szerkesztés eredménye mindez. Hiszen Budapest Főváros Levéltára három évtizeden át rendezte a több mint hatezer tervlapból álló Ybl-hagyatékot (mást is csináltak közben azért), és e díszes kötet (nevezzük inkább albumnak, olyan gyönyörű) e gazdag anyagból (is) merít, s jól teszi.

A kötet (egy rövid életrajz után) műfaji fejezeteket kialakítva tekinti át Ybl legfontosabb vagy legérdekesebb munkáit (bérházak, pénzintézetek, középületek, városi paloták, kastélyok, gazdasági épületek, emléképületek, templomok, valamint „kis architektúra” címen olyan unikális alkotások, mint például a pesti Petőfi-szobor talapzata), mindenhol kapjuk az épület rövid, történeti leírását, majd tervrajzok, fényképek – régiek és maiak – következnek. A könyvből kiderül, milyen mély nyomot hagyott a hazai historizmus legnagyobb alakja az ország, a főváros mai ábrázatán.

Csodás kiadvány – de a címen (A modern reneszánsz derült idomai) még dolgoztam volna.

Nádas Sándor