Wurlitzer, sörhiány és Punci Gyula népi zenekara...
Emlékkönyv a hatvanas évekről, írásban és képben. Benne a mára már szinte ismeretlenné lett „idegen szavak" gyűjteménye. (Narancsízű szörp, kéregjegy, Terta táskarádió, kultúrfelelős, Utas üdítő, Gyárkéményépítő Vállalat, Tátraplán, ismerkedési est, Pajtás fényképezőgép, megyei tanács, Gamásza, orkánkabát, Expressz tábor, Mackó, Almuska, Halértékesítő Vállalat, esztrád, Erdővére, viharkosár, Wurlitzer, sörhiány, Viriusztelep, lónyál, ételhordó, tejivó, lengőteke, gomba és a többi.) És voltak olyan titokzatos rövidítések, mint P. 70, ORI, SZOT, ÁFOR, csem. sert. sült pir. burg. pár. káp. KSZKBI (Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézete), Szövosz, LKM (Lenin Kohászati Művek) stb.
Tessék a 30 alattiakat kérdezni!
Kalóz, sellő, lángos: időtállóbbnak bizonyult. Vörös Csillag étterem, Ifjú Gárdáról elnevezett sétahajó, tejcsárda a Lenin úton (a lenini úton?): jelzik a kort, amelyben léteztünk. Kertmozi, sétahajó, Mackó sajt, turmixital... s mi még, nagy ég!
Kempingek: vadak és szelídek, hotelek, mint az Arany Csillag vagy a Tulipán, nappal eszpresszók, éjjel bárok, mint az Aranyhíd (nyitva hajnalig, később leégett), éttermek, mint a Hableány, a Balaton Gyöngye, a Vörös Csillag vagy a Vén Diófa. (Itt a hetvenes évek elején minden este Punci Gyula és népi zenekara játszott. Millen idők! – mondhatnánk.)
Na és a képek! A sívó, puszta camping, (akkor még így írtuk), fű, fa, virág, sőt bokor nélkül! A csővázas bútorok, a hideg neondizájn a presszókban...
Jó, persze, ifjúság, nosztalgia, miegymás. Minél átéltebben, annál indokoltabban. Szerző láthatóan minden állomást és megállóhelyet ismert a Balaton körül (piros padok, gömbakácok, fehér MÁV-kerítés, gereblyézett, sárga kaviccsal felszórt peron, resti, 424-es mozdonyok), és ezekért szinte rajongani is tudott. Állomásépületekről ilyen átszellemülten vallani – még nem láttam. Olyannyira, hogy felüti fejét a gyanú: ekkora megelégedettséghez azért már kellett némi helyi érdekű perspektívanélküliség is. Amint fütyül ránk a sorompón túlról a hathúszas.
(Gál László: „Ó, a Balaton, régi nyarakon." Minerva Kiadó Kft.)
