Volt már rá példa
Schmitt Pál megdicsőülése közepette az a „narratíva” indult be, hogy ő az első politikus a rendszerváltás óta, aki erkölcsi nagyságból lemondott.
Az „erkölcsi nagyság” még hagyján, de az „elsőséget” vitatom. Előtte megtette ezt Gyurcsány Ferenc is. Határozottan emlékszem, lemondásának okául azt hozta föl, hogy személye olyan megosztó lett, úgy véli, ezzel használ a leginkább. Szinte szóról szóra, mint Schmitt.
Több párhuzam is van kettőjük között. 1. Amíg pártjukban elfogadták őket, eszükbe sem jutott lemondani. 2. A laikusok annak idején legalább olyan erőteljesen tiltakoztak Gyurcsány ellen, mint most Schmitt ellen. 3. A szocik viszonylag hamar kifaroltak Gyurcsány és reformjai mögül, lehet mondani, cserbenhagyták.
Lehet, az „álamelnök” kevésbé volt fontos, mint a miniszterelnök, vagy kevesebb volt az olimpikon kitartása?
Szóval nem értem. Mindenki hülyének nézi a közönséget?
Kóbor György
Dunakeszi
