Vért áruért: duplán képtelen ajánlat
Egy vadul vitatott személy a soa idejéből: a jó fellépésű, hiú, művelt, agresszív, leleményes pesti jogász, újságíró Kasztner Rezső. Neve együtt említhető az embermentő Wallenbergével, Carl Lutzéval, Schindlerével. Valamennyit ismerte.
Másrészt ismerte Eichmannt is, Becher SS-ezredest, Himmler bizalmasát. Vele tegező viszonyba került, össze voltak kötve egymással. A német tisztek korruptsága révén dollárért, ékszerért néhány személyt meg tudott szabadítani korábban is a Kasztner által működtetett Segély- és Mentőbizottság. Eichmann pedzette (Becher pedig folytatta): a „vért áruért” akció keretében az SS hajlandó egymillió zsidót elcserélni tízezer teherautóra, amelyeket garantáltan csak a keleti fronton fog bevetni.
Az ajánlat duplán képtelen. A szövetséges hatalmaknak eszük ágában sem volt stratégiai cikkekhez juttatni a németeket, másfelől az életmentés feltételei is hiányoztak. Nincs állam, amelyik ekkor befogadhatna egymillió embert. Nincs eszköz, infrastruktúra, s pláne úgy, hogy át kellene kelni arcvonalakon, felfüggesztve a harcokat.
Kasztner nem adja fel. Tárgyal, ígér, hiteget. Eléri, hogy 1944. július 1-jén elindul Svájc felé a „Kasztner-vonat” 1684 utassal, fejenként 1500 dollár kifizetése ellenében. Kasztnertől, a körülményektől ennyi telik. A vonatosok többsége megmenekült. És még sokan mások is, akiknek ő segített. A Tóra azt mondja, hogy aki megment egy embert, az egy egész világot ment meg. Ám az elpusztultak kétségbeesett hozzátartozói nem így számoltak.
Közülük számosan minősítették Kasztnert kollaboránsnak, árulónak. Ennek következtében a háború után Izraelben bíróság elé is került, és 1955-ben egy politikailag befolyásolt perben megbélyegzik. 1957 márciusának derekán az utcán lelövik. 1958-ban a Legfelsőbb Bíróság Kasztnert rehabilitálja. A vita cselekedeteiről ma is folyik.
(Anna Porter: Kasztner vonata. Kasztner Rezső igaz története regényben elbeszélve. Fordította Fazekas István. Mérték Kiadó.)
