Vegyük szemügyre az AK 12-t
Az AK, az André Kertész (Kertész Andor, de akkor, igaz, KA lenne), a 12 az tizenkettő, és akkor már csak a Balassi Intézetet kell itt megemlítenünk (Budapest I., Somlói út 51.), és attól kezdve minden világos lesz.
Akinek még mindig nem az, annak elárulom, hogy a Nemzeti Kulturális Alapnak van egy ösztöndíja, amellyel minden évben egy fotográfus két hónapot tölthet Párizsban, idejét csakis fényképészeti munkájának szentelve. Idén immár a tizenharmadik művész kapta ezt a lehetőséget. Amiből az is következik, hogy eddig van tizenkét művész (soroljuk fel őket hiánytalanul, együtt is, külön-külön is megérdemlik: Balla András, Fábry Péter, Baricz Katalin, Halas István, Bánkuti András, Barta Zsolt Péter, Szabó Barnabás, Gáti György, Vancsó Zoltán, Lugosi Lugó László, Fekete András, Benkő Imre – sorrendjük a pályázat elnyerésének időrendjét követi, semmi mást), és van tizenkét remek párizsi sorozatunk.
Ha így nézzük – ha meg úgy, akkor van nekünk egy saját Párizsunk, amelyet fotósaink hosszú évek óta folyamatosan mutatnak meg nekünk.
Hát mi érdemel inkább egy külön kiállítást, ha nem ez? Erre jött rá a Balassi Intézet – helyesen, ez is a dolga –, és ebből lett egy különös szépségű, mindenféle összehasonlításokra pompás lehetőséget kínáló kiállítás, amelyet jó szívvel ajánlok mindenkinek, aki szereti a magyar fotográfiát és/vagy Párizst.
