Torz optika, manipulatív következtetések

Nem kell Lánczi Andrással mindenben egyetérteni ahhoz, hogy belássuk, az érdemdús egyetemi professzor nem antiszemita. Halmai Gábor tévesen értelmezte Lánczi mondatait (az ÉS olvasói levelében), Ungvári Tamás továbbment: immáron ideológai mezőbe helyezte Lánczi Andrásnak a televízióban elhangzott mondatait.

A Szombat című folyóirat által kezelt www.antiszemitizmus.hu oldalon lapunk interjút közölt Lánczi Andrással, s erre Ungvári is hivatkozott. Ebben Lánczi kifejtette: sajnálja, hogy az ortodox zsidóság eltűnt Magyarországról. Mert: „Az én álláspontom, hogy sokkal jobb, ha az identitás alapjain állva vitatkozik valaki valamiről egy másik, határozott identitással rendelkező személlyel, mint ha a tömegtársadalom masszájában feloldódó, a történelmi eseményekből identitászavarral kikerülő embercsoport tagjaként tenné.”

Eszerint Lánczi András azt feltételezi, hogy az ortodox zsidóság a maga szilárd identitásával a magyarországi konzervativizmus folytatójaként a politikai életet és annak vitakultúrája normalizálását is elősegíthette volna, amelyben szerintem a filozófusnak nincs igaza, de ez pusztán egy elméleti vita alapját jelenthetné.

Ungvári azonban „leszoftantiszemitázza” Lánczit. Miért is? Ennek kifejtése elmarad.

Én viszont a legélesebben tiltakozom azellen, hogy Lánczi Andrást – nyilvánvalóan politikai okokból – bárki is ártatlanul leantiszemitázza, valamint hogy a jobbközép számos gyanú felett álló orgánumát és képviselőjét összemossa a szélsőjobboldallal.

Nem tudom, Ungvári Tamás mit ért azalatt, hogy valaki „rosszabb az antiszemitáknál”. Azért, mert szilárd identitásról beszél, vagy dicséri az ortodoxiát? A nem túl koherens cikknek talán ez a koherenciát leginkább nélkülöző mondata.

Ez az álláspont csak a politikai állóháború megmerevítésének érdekét szolgálja, a magyar zsidóságét és a demokráciáét aligha.

Magyarország politikai élete, közélete akkor lesz kiegyensúlyozottabb, ha a totalitárius diktatúrák és áramlatok elutasítása a bal- és a jobboldalnak is egyaránt integráns részévé válik. Ehhez viszont nemcsak a jobboldal és a szélsőjobboldal közti határvonalat kell megerősítenie a jobboldalnak, de a baloldalnak is meg kell tanulnia azt, hogy az antiszemitizmus vádját ne használja úton-útfélen politikai fegyverként, sőt bunkóként olyanok ellen, akik nem baloldaliak vagy liberálisok, de akik konzervatívként ugyanannak a nemzeti/politikai közösségnek a tagjai, mint ők maguk. És lehetőleg ne használják fel indokolatlanul a zsidóság és antiszemitizmus témáját akkor, ha pusztán csak politikai véleményüket akarják kinyilvánítani.

Novák Attila

A