Az őrült spanyol – Don Carlosnak a halott szerzetes sem segített
Életünkbe mindinkább beépülnek a mesterséges intelligenciával működő szerkezetek. A gyárakban fáradhatatlanul hegesztő, szerelő robotok, az úttalan terepen botladozó, hatalmas terhet cipelő műkutyák, a futballpályán labdát kergető gépi játékosok az emberiség egyik ősi álmát valósítják meg.
A kultúrhistóriában újra és újra találkozunk a mesterséges lény alakjával. Homérosz Iliászában a sánta kovácsisten, Héphaisztosz munkáját aranyból készült, beszélő szolgák segítették. A zsidó legendák agyagból gyúrt Góleme, az alkimisták retortáiban kotyvasztott homunculus, Kempelen furfangos sakkozó törökje, Goethe versében a vizet hordó, majd megbokrosodó varázsseprű – mind a mesterséges lény iránti naiv igényt idézik.
Az önvezető autók, a harcfeladatokban egymást segítő drónfalka repülői mellett lassan realitássá válnak a szexpartnerként szolgáló humanoid robotok is. A hajdani, legendás alkotások azonban csupán a képzelet játékai voltak. Vagy talán mégsem?
Miguel de los Santos Jadraque: Carlos V en Yuste (1877)Az Amerika felfedezésével és első gyarmatosításával induló spanyol aranyszázad meghatározó személyisége volt V. Károly (1500–1559). A spanyol mellett megannyi más királyi cím birtokosa, a német-római császárrá is koronázott uralkodó idején volt a Habsburg-ház uralta terület a legnagyobb: Károly birodalmában soha nem ment le a nap.
A régen élt tudósokat a népi emlékezet különleges, gyakran az ördögtől kapott képességekkel ruházta fel. V. Károly udvarának ilyen, boszorkánymester hírében is álló különös személyisége volt Juanelo Turriano (1500–1585). Turriano kora egyik legkiválóbb mérnöke volt, remekbe készült időmérő szerkezeteivel gyorsan elnyerte a császár udvari mechanikusi címét. A nagyszerű órásmester munkásságának csupán néhány darabja maradt fenn, alkotásainak, személyének emlékezete azonban máig él.
A bonyolult probléma egyszerű megoldására sok helyen használatos a hegyére állított tojás szólásmondása. Itáliában a firenzei dóm csodálatos kupoláját megépítő reneszánsz mérnök nevével kapcsolódott össze a Brunelleschi tojása kifejezés. A magyar nyelven Kolumbusz tojása spanyol nyelvterületen Juanelo tojása (el huevo de Juanelo) alakban ismeretes. Toledóban a máig megmaradt Fabábu utcája (Calle del Hombre de Palo) sikátor Turriano egykori lakóhelyére emlékeztet. A mesék szerint erre járt a mester fából faragott szolgája, gazdájának a kocsmából hordozva az enni- és innivalót. Turriano a toledói királyi palota vízellátására egy roppant különleges mozgó szerkezetet épített. A Tago folyó óriási lapátkerekeket forgatott, a kerekek bonyolult fogaskerék-áttételekkel vödörláncot és csuklós rudazatok közvetítésével billegő tálcákat mozgattak. A mai páternoszterfelvonókhoz hasonló, vödörláncra szerelt edények a folyóvizet felemelték, majd egy tálcába öntötték. A tálca a vizet egy mellette, tőle magasabban álló edénybe öntötte át, majd ez a tálca egy további, szomszédos edénybe. A billegő tálcák láncolata 90 méter szintkülönbséget áthidalva naponta mintegy tizennégyezer liter folyadékot szállított. Hasonló elvű vízemelő rendszer sem korábban, sem később nem készült. A fél évszázadon keresztül használt szerkezet kora leghíresebb műszaki alkotása volt. A gigászi gépet a kortárs spanyol irodalom számos írása örökítette meg. A szerzők – a Don Quijote írója, Cervantes, a spanyol drámairodalom legnagyobb mestere, Lope de Vega, valamint a nagy történetíró, Ambrosio del Morales – mind Turriano személyes, közeli barátai voltak. A vízemelő masina jól azonosítható látványa El Greco festményein is feltűnik.
V. Károly élete végén az uralkodás nehézségeibe belefáradva trónjáról lemondott, és a Yuste város melletti kolostorba vonult vissza. Ura búskomorságát Turriano mechanikus szerkezetekkel, órákkal és mozgó figurákkal igyekezett enyhíteni. A kolostor szerzetesei az ördög cimborájának tartották a megelevenedett ember- és állatfigurák, repkedő madarak alkotóját.
Miguel de los Santos Jadraque, a romantikus spanyol festészet jeles művésze több képén is megörökítette a kolostorba visszavonult V. Károlyt. Egyik, a Pradóban őrzött festményen a fáradt, idős császár és az ámuldozó szerzetesek csodálják az asztalra támaszkodó mester mozgó bábuit. Károly halála után Turriano visszatért a királyi udvarba, és az új uralkodó, II. Fülöp szolgálatába állt.
Verdi Don Carlos című operájának története igen távol áll a történelmi tényektől. II. Fülöp egyetlen törvényes fia, az igazi Don Carlos súlyos mentális terheltségben szenvedett, kezelhetetlen, szadista elmebeteg volt. A már fiatalon betegesen elhízott Don Carlos az első, nehezen megszervezett szerelmi légyottjára igyekezve egy csigalépcsőn lezuhant, és súlyos fejsérülést szenvedett. A látását és beszédkészségét elveszített szerencsétlen királyfi gyógyításában a kor legkiválóbb orvosa, a modern anatómia megteremtőjeként ismert Andreas Vesalius sem tudott sikert elérni. A bigottan vallásos II. Fülöp és az uralkodói udvar népe imákkal könyörgött a spanyol trón várományosának gyógyulásáért. Az isteni kegyelem elnyeréséhez egy igen különös rítust is felhasználtak. Az egy évszázaddal korábban élt, csodatételeiről híres, később szentté avatott Diego de Alcalá ferences szerzetes maradványait a sírjából kiemelték és az eszméletlen királyfi betegágyába fektették. A meglehetősen visszataszító próbálkozás azonban nem hozott eredményt.
A legenda szerint a szüntelen fohászkodást Turriano bábui is segíteni próbálták. Az amerikai Smithsonian Institution gyűjteményében őrzött mozgó figura arca az exhumált szent vonásait másolta. A rugómotorral működő bábu szemei és feje mozognak, a kétarasznyi kreatúra a kezében tartott keresztet emelgeti, közben a talapzatába épített kerekek segítségével jön-megy.
Turriano alkotásainak csupán néhány darabja maradt meg. Egy további mozgó figurája a budapesti Iparművészeti Múzeum ötvösgyűjteményének féltett kincse. Az imádkozó robot, a szakállas, fején glóriát viselő szent teste hársfából készült, öltözéke selyemdamaszt karing és fémszálas szegélyű palást. A törzsébe rejtett mechanizmus rugóját kulcs húzza fel, a figura a jobb láb megnyomásával indul. A bábu a kezében tartott csengettyűt rázza, szemét, száját, fejét mozgatja, közben a szerkezet csilingelő kis dallamot játszik.
A bizarr próbálkozások eredménytelenek maradtak, a szerencsétlen Don Carlos nem gyógyult meg. Fejsérüléséből bár valamennyire felépült, az elmebetegség azonban olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy saját apjának megölésére is kísérletet tett. A kezelhetetlen trónörököst II. Fülöp végül kénytelen volt bezáratni; a szerencsétlen királyfi 23 éves korában, fogságban halt meg.
