Tordy, az örökös
Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház új igazgatója készített vele nemrég televíziós interjút. Tordy különös, kicsit bogaras öregúr benyomását keltette. Kiderült, hogy sok minden idegesíti. A kollégák, a rendezők, a műszak, a kritikusok, és még sok mindenki és sok minden.
Leginkább talán a felkészületlenség.
Az is világossá vált, hogy ma már nem annyira színésznek, mint inkább rendezőnek érzi magát. Akkor is, ha ezt egyes kritikusok nem ismerik el.
Pedig elképesztő mennyiségű szerepet játszott el. Színházban és filmen egyaránt.
1959-től a Magyar Néphadsereg Színháza, illetve a Vígszínház tagja volt, 1963-1967 között a Madách Színházban dolgozott. 1967-ben visszatért a Vígszínházba. 1982 óta tanít Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Első filmjét, a Külvárosi legendát tizenkilenc évesen játszotta el. Hat évvel később jött az Egy magyar nábob, Várkonyi Zoltán Jókai-adaptációja, amelyben Baradlay Jenőt alakította, és amelyben sokkal fiatalabbnak látszott.
A hetvenes-nyolcvanas években vagy harminc tévéfilmben volt főszereplő, országos népszerűségét elsősorban ezeknek az alakításainak köszönheti.
Színházi szerepeiben a romantikus és modern hősök karaktere egyaránt jól érvényesül. Játékában érzékelhető a figurák belső feszültsége, a közvetlen érzelmi töltet, az indulatok szenvedélye.
Egy idő után mégis inkább a rendezést választotta. Megrendezte az Othellot, a Mirandolinát, A vágy villamosát, A csütörtöki hölgyeket.
És közben folyamatosan harcban állt a kritikusokkal.
Szerencsére új színészi alakításokra is készül, idén nyáron is.
Az Alföldi-interjú végén nosztalgiáiról és alvászavarairól beszélt. Kiderült, hogy ötvenéves szeretne lenni, vagy minimum negyven. Ezt az életkort tartja egy férfi színész életében a legszerencsésebbnek.
Végül elővett kabátja belső zsebéből egy fotót Alföldi Róbertről, mondván, körülbelül így kell kinéznie egy hősszerelmesnek.
Tordy Géza idén hetvenéves, mostantól a nemzet színésze.
