Tollharcok
Csodálom, hogy Andy Vajnának még nem jutott eszébe filmet készíttetni Bíró Lászlóról. (Ha kiderül, hogy jutott, csak én nem tudok még róla, akkor ezt a bekezdést kérem töröltetni a jegyzőkönyből. De ha kiderül, hogy nem jutott, viszont e sorok olvastán [tréfa] majd fog, akkor ragaszkodom az ötletadó státusával járó előnyökhöz.)
Bíró Lászlóról ma már jobbára szokás tudni itthon is – nem volt ez mindig így –, hogy ő a golyóstoll feltalálója. De hogy mi minden volt még hosszú és kalandos pályája során, azt tényleg csak egy regényben vagy filmben lehetne összefoglalni. Volt író, újságíró, fordító, üzletember, festő, feltaláló és még megannyi más. Manapság azt mondanánk, igazi kreatív ember volt, minden napra jutott egy-egy világmegváltó ötlete. Ezek nagy részéből persze nem lett semmi, de a fennmaradó kis rész is megváltoztatta a világot. (És nemcsak a golyóstoll – persze az is –, hanem a mosógéptől a sebességváltóig annyi minden még.) Sejtései közül is nem egy beigazolódott később, megvalósíthatatlannak tűnő ötletei közül is valósággá lett nem egy évtizedek múltán.
Az Országos Széchényi Könyvtár, mely újabb időkben egyre gyakrabban hívja fel magára a figyelmet különféle kiállításaival is, elegáns kamaratárlattal emlékezett – a golyóstoll sorozatgyártásának hetvenedik évfordulója kapcsán – a legnagyobb argentin-magyarra. A tárlókban, tablókon persze a golyóstoll a főszereplő (melyet sok helyütt ma is bírónak hívnak) – egészen különleges példányokat is láthatunk –, de képet kapunk e különös gondolkodású férfi életéről s egyéb tevékenységeiről is.
