Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Mindig örülök, ha Ön által jegyzett írást találok a lapban. A média légypapírjai című cikk elolvasása után viszont erős hiányérzetem van.
Azzal nincs bajom, ami le van írva, mert azzal maradéktalanul egyetértek. Azzal van bajom, ami kimaradt. Az tudniillik, hogy ezért a jelenségért mekkora a médiumok felelőssége. Nagyon nagy! Mert abba már valóban kezdünk beletörődni, hogy a beírogatók nagy része „krakéler agysérült”, de mi a helyzet azokkal, akik ezt engedik, mi több, segítik eljuttatni hozzánk. Ez az igazi agyrém!
Egyik legkedveltebb műsorom az Újságíróklub az ATV-n. Pár hónappal ezelőtt ott is alkalmazták ezt a módszert, amit azóta szerencsére megszüntettek. Mert én mint néző azért ülök ott saját elhatározásból, mert kívácsi vagyok annak az embernek a véleményére, akit nézek. És semmi esetre sem vagyok kíváncsi olyanéra, akiről semmit sem tudok. Egyenesen gyűlölöm az SMS-ező, betelefonálós műsorokat.
De azért az nem lenne haszontalan, ha nálam okosabb és hozzáértőbb emberek egyszer megbeszélnék, hogy hová jutott ez a televíziózás.
Szóval, Tisztelt Főszerkesztő Úr, én el tudtam volna képzelni, hogy az Ön megszólalása ebbe az irányba tett első lépés lett volna, ha a csatornák felelőssége nagyobb hangsúlyt kapott volna.
Tisztelettel:
Szabó József
Balatonföldvár
