Tedd valódivá a lehetetlent!
“Művész az, aki annak hiszi magát.” A mondat,a maga egyszerűségében a titka Yoko Ono életének. Művésznek lenni számára mindig az élet és a művészet vegyítését jelentette és több vonatkozásban azt, hogy életéből műalkotást varázsoljon.
Életének nyolcvanegy éve alatt Yoko Ono mindig az első vonalban állt, mindig új tervei voltak, soha nem állt le. Erről tanúskodik az a Half-a-wind show című nagy retrospektív kiállítás is, amely a bilbaói Guggenheim múzeumban látható szeptember 1-ig.
A kiállítás kb. 200 művet mutat be húsz tematikus felosztásban. Installációkat, műtárgyakat, rajzokat, fotókat,szövegeket, performance dokumentációt foglalnak magukba. Művek és elképzelések hihetetlen mennyiségét,amelyek között számos “ költői, abszurd és utópisztikus” van – mondják a kurátorok. Sok anyag kiindulópontja írott vagy orális instrukció, amely aktív szerepet ad a nézőnek. Az egyik leghíresebb, amelyet az 1964-es Grapefruit tartalmaz, inspirálta John Lennont az Imagine megírására – számolt be róla a Népszava.hu.
Alapját azok a rövid “elképzelések”adják, amelyeket a művésznő azért írt hogy bátorítsa a bombázásoktól félő és éhező öccsét, amikor a család a II. világháború idején evakuált Tokióból. ”Kitaláltam menüket és a testvérem jobban lett. Évekkel később átalakítottam ezeket a gondolatokat olyan instrukciókká, amelyek segítik az embert abban,hogy jól érezze magát. A könyv a hatalomról és a képzelet erejéről szól. Úgy gondolod, hogy valami lehetetlen, aztán elképzeled, majd valódivá teszed.” – magyarázza az El Mundo riporterének.
Igazivá tenné a képzeletet, ez kellene, hogy fő célja legyen minden művésznek és művészi alkotásnak. De Yoko Ono számára a mást elképzelni a létünk és a világ megváltoztatását is jelenti. Például, elképzelni a békét és békét teremteni. “ Ez nem nehéz, lehetséges, a szemünk előtt van, csak az emberek nem akarják látni. Szerintem mindnyájan cselekedhetünk úgy,hogy a világ békésebb legyen, főként úgy,hogy elképzeljük a békét, a békére gondolunk mindennap. A világban az emberek 90 %-a békét akar, miért kellene a másik 10 %-hoz igazodnunk? Az embereknek sokkal több hatalmuk van, mint hiszik.”
Elhatározás kérdése lenne, hogy valaki művész legyen? “Nem tudom, csak magamról beszélhetek, művész voltam már anyám hasában is” – mondja. Igaz, hogy a család kiskorától kezdve arra ösztönözte, hogy megismerje, gyakorolja a művészetet. Japán arisztokrata családban nőtt fel, a legexkluzívabb iskolákba járt, osztálytársa volt a leendő Akihito császár. „Zeneszerző akartam lenni,de az én időmben a nők nem lehettek azok és apám az éneklés felé irányított. Klasszikus éneket tanultam, de nem tetszett. Amikor a családom áttelepült az Egyesült Államokba, elindultam a magam útján, New Yorkba mentem.” Itt találkozott a korabeli New Yorki avantgárddal és kezdte elképzelni az új életét.” Jókor voltam New Yorkban, akkor történt minden és én része voltam ennek a mindennek.”
Része volt a Fluxusnak, annak a művészeti mozgalomnak, amely George Maciunias köré szerveződött és olyan különleges személyiségeket tömörített, mint Nam June ‚Paik, Joseph Beyus, John Cage, Jonas Mekas és sok más olyan művész is, akik a mozdulat művésziségét, a performance, a happening központiságát hirdették és a műalkotás helyett inkább provokálták a művészetet és így megmenekültek attól a lehetőségtől,hogy kereskedjenek a művészetükkel.” Mindig azt gondoltam, hogy annak, amit alkotok, teljesen tisztának kell lennie és nem kell pénzt szerezni a művészetemmel és így is tettem.”
A londoni Indica Gallery-ben 1966-ban megnyitott kiállításán találkozott először John Lennonnal és ez a találkozás megváltoztatta az életét.
