Te ugye szoktál olvasni?
A könyv láthatatlanná tesz. Az olvasó ember nem magamutogató, amikor elmélyül a műben, nem gondol szelfire. Úgyhogy az is igaz: olvasás nélkül döcög az önismeret is. Egyébként aki éppen „benne van” egy könyvben, azt hiába is próbálják mobilon hívni, kizökkenteni, vacsorával kínálni. Nem fog menni. Az igazi olvasás ellenállhatatlan kényszer. Az egyetlen függőség, amely nem leránt, hanem felszabadít.
Látjuk, ahogyan átrendeződnek az olvasási szokások, módosulnak a szöveghordozók, már inkább „letöltünk”, nem pedig „fellapozunk”. Ezért aztán különösen meglepő, hogy Magyarországon az utóbbi pár évben könyvet olvasni – fizikai valójában – újra trendi lett. Számok is alátámasztják: újabban sláger nálunk a szépirodalom.
A 168 Óra könyvajánló összeállítása a 87. ünnepi könyvhétre készült, amely lapunk megjelenésével egy időben kezdődik. A könyvhét – nyolc és fél évtizedes hagyományának megfelelően – elsősorban a kortárs magyar irodalom közreadásának ünnepe. Könyvheti mű lehet minden élő magyar szerző első kiadású műve, a klasszikus magyar irodalom új kiadásai.
Grecsó Krisztián jegyezte meg, hogy a könyvhét olyan az íróknak, mint színháziaknak a szezonvég: „Még egyszer, utoljára oda kell dörgölőzni a befogadóhoz, hogy a hosszú nyár alatt ne feledjen el minket. Sőt minket vigyen nyaralni, velünk álmodjon.”
A megnyitón készült fotógalériánk:
