Tavasz a bécsi múzeumokban

Ez az első olyan kiállítás, amelynek fő témája a felhő: a

Leopold múzeumbankiállított mintegy 300 festményen a felhő nem háttér, nem mellékes látvány, hanem főszereplő. A két kurátor, Tobias G. Natter, a Leopold múzeum igazgatója és Franz Smola, az állandó gyűjtemény kurátora a gazdag kiállítással bizonyítja, hogy szinte minden nagy alkotó fantáziáját megragadta ez az elillanó természeti jelenség.

Monet-tól Magritte-on át Warholig – nem beszélve Turnerről – valamennyien fontosnak tartották a felhő ábrázolását. Minden alkotó másként élte meg ezt a pillanatnyi látványt, ám annyi közös bennük, hogy a föld és a végtelenség közötti izgalmas jelenség, víz, fény és levegő e különös vegyüléke felkorbácsolta érzelmeiket. Az így létrejött alkotások a szemlélőből ugyancsak érzelmeket váltanak ki, gondolkodásra késztetnek. A felhő és fény játéka ezeken a festményeken a képek szerkesztésének eszköze, mozgást és drámát sejttet, az pedig egyenesen meghökkentő, hogy kétszáz év, megannyi felhőábrázolás és két egyforma nincs közöttük.

A képzőművészetben különösen 1800-tól kezdve figyelhető meg, hogy a felhő főszerepet kap. Az Albertina kiállítása segít eligazodni, keresi a mögöttes érzelmeket és gondolatokat. Az alkotásokat a kurátorok romantikától napjainkig rendszerezik, szentimentális ábrázolásoknak és drámai viharoknak egyaránt helyet kapnak, eközben pedig nagy mesterek remekműveit láthatjuk.

Szokás szerint a kiállítással egyidejűleg előadások, felolvasóestek, művésztalálkozók járják körül a témát – népszerű tudományosak és irodalmiak, sőt, gyerekeknek szólók. Ugyancsak megfelel a hagyománynak a szép kiállítású gazdag katalógus, pazar képekkel és okos tanulmányokkal.

Az

Albertinasaját gazdag gyűjteményéből rendezte meg a június végéig nyitva tartó kiállítást: Bosch, Breughel, Rubens, Rembrandt a cím, ám a palota termeiben más, 1450 és 1650 közötti alkotók rajzai, rézkarcai is láthatóak. Ritka alkalom ez, hiszen mint tudott, állagmegőrzési okokból ezeket a mesterműveket csak ritkán állíthatják ki.

A palotamúzeum ezekben a napokban ünnepelte feltámadásának – újra megnyitásának – tízedik évfordulóját, és ahogyan azt itt megszokhattuk, ennek is megadták a módját. A múzeum eredeti profiljába tartozó remekművek bemutatója is a jubileumi rendezvények egyike. A nyílt napon ezrek rohamozták a múzeumot, a jubileumi héten összesen húszezer látogatója volt a kiállításoknak, pódium, beszélgetéseknek, művésztalálkozóknak.

Ugyancsak erre a hétre esett egy hivatalos aktus is: Claudia Schmied, a múzeumokért felelős miniszter ekkor jelentette be, hogy újabb öt évre meghosszabbítják Klaus Albrecht Schröder igazgató 2015-ben lejáró megbízatását. Az indoklás végtelenül egyszerű és közérthető: ő volt az, aki az újra nyitás óta eltelt tíz évben nemzetközi elismertséget szerzett a bécsi múzeumnak, sikeres kiállítási és gyűjtemény gyarapítási politikája mintaszerű és tökéletesen szolgálja az ügyet, a siker záloga a folytatás. Schröder egyébként már a palota felújításának idején, 2000-ben elnyerte a kinevezést, ami igen szerencsés volt, hiszen aktívan részt vehetett a múzeum alakításában, a termek célszerű elrendezésében. A nemzetközi elismertség fontos állomásaként egyébként ugyancsak március közepén az Albertina Dürer kiállítással mutatkozott be Washingtonban: legféltettebb kincsei közül 130-at láthat júniusig az amerikai közönség.

A tavasz szenzációja továbbra is a Kunsthistorisches Museum újonnan megnyitott

Műkincskamrája– aki kíváncsi rá, jobb, ha előre megváltja interneten a jegyét – nagy a roham.

Különlegességek

A történelem iránt érdeklődőknek nyújt sok új ismeretet a

Hofmobiliendepotjúniusig nyitva tartó kiállítása: I. Miksa – az utolsó mexikói császár – mozgalmas életével ismerkedhetnek. Ez az egyébként inkább bútorok, monarchiás kellékek bemutatására szakosodott múzeum eddigi legnagyobb kiállítása, sok érdekes történelmi dokumentummal, a Habsburg főherceg és környezete képzőművészeti ábrázolásával. A leplezetlen cél, hogy Ferenc József kisebbik öccsének kreatív tulajdonságai és képességei is tudatosuljanak – ne csak a kudarc.

Francesca Habsburg

kiállítóterme az Augartenben, amelyet a Belvederetől „bérel”, lassan a bécsi kiállítási szcéna elismert helyévé válik. Különlegességek láthatóak itt – ezúttal egy izlandi művész, Ragnar Kjartansson mutatkozik be, meghökkentő performansszal, installációkkal.

Izgalmas kiállítással várja a látogatókat a

Zsidó Múzeum: a főszereplő itt a humor, és nem ritkán esik szó kelet-európai országokról, azokról, amelyekben ezek a zsidó viccek születtek és a mindennapokba beépültek.
A Belvederelegérdekesebb kiállítása a Barokk, Mária Terézia korának képzőművészete, szintén júniusig.

Az Iparművészeti Múzeum

(MAK) továbbra is a bécsi szecesszió felújított, átrendezett kiállításával vonzza a legtöbb látogatót. A kiállításról korábbi cikkünkbenmár részletesen beszámoltunk.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

Szervusz Ausztriahonlapon.