Szúrópróba
A hasamat fogtam nevettemben. A másik kezemmel meg a könnyeimet törölgettem. És ha még lett volna egy harmadik kezem is (néha ilyen kis dolgokon múlik a siker), vígan csettintettem volna vele: „Ez igen!”
Ha nem volna világos, Ruttka Andrea textilművész új kiállításáról, a Szúrópróbáról beszélek, amely a Ráday utcai Könyvesházban látható, s mindössze tizenhárom alkotást tartalmaz (meg egy kitűntetést!).
Az ötlet végtelenül egyszerű, épp ezért zseniális. Ruttka Andrea (aki korábbi kiállításain is épp elég tanújelét adta kreativitásának, elég csak a zászlaira utalnunk) egyszínű vásznakat (főleg feketét meg fehéret és egy rózsaszínűt) feszít keretre, aztán gombostűket szurkál beléjük. Fejeseket és fejetleneket. Ennyi az egész. Mégis (minek ide ez a mégis, azt magyarázná meg valaki) teljes értékű műalkotásokat hoz létre. Életút, Tűntetés, Íráspróba, Szúrópróba, Fejetlenség, Szerelmi háromszög: ilyesféle címeket olvashatunk a képek alatt (mert szabályos képek születnek itt, csak épp a festéket-ecsetet a tű és a kéz helyettesítette – remélem, gyűszű volt rajta), hozzá kapunk még egy jókedvű lételméleti magyarázatot, miféle tárgy is a tű, s milyen viszonyban lehetünk vele. Nem hinnék, hogy néhány egyszerű tűvonallal mennyi, de mennyi mindent el lehet mondani a világról.
Ruttka Andrea ezzel a pompás tárlattal új utakat szabott a hazai képzőművészet számára (hogy stílben maradjunk), magát pedig teljes jogú textíl- és gombostűművésszé képezte át.
Csak úgy, szúrópróbaszerűen.
