Szerepcsere

Boldogkői Zsolt: Miért nevezed kultúr-scifinek ezt az alkotást?

Százados Miklós: Ha az ember egy nyári délutánon egyszer csak kap egy telefont, miszerint fogtak egy rádiójelet, és nagyon úgy tűnik, hogy egy idegen civilizációnak kellene filmet készítenie és küldenie; akkor az a minimum, hogy az a film kultúr-scifi lesz. A tréfát félretéve, illetve egy másikkal megfejelve: marketingesként megtanultam, hogy mindig minden kategóriában az elsőre emlékszünk. Ki volt a második ember a Holdon? Nem sokan tudják. Teremts tehát kategóriát; amiben az első lehetsz, ebből a megfontolásból lett a Lámpagyújtogatók a világon az első kultúr-scifi. Természetesen adunk a kritikának is felületet bőven; rá lehet majd sütni, hogy ilyen meg olyan film lett. Ebben a műfajban azonban semmivel nem hasonlítható össze. Védekezésként bármikor bedobható lesz a „de hiszen nem is a földi nézőknek készült elsősorban” ellenérv. Furcsán és szervesen összeálló izgalmas, humoros, helyenként pedig megható, gazdagon fonott gondolatfüzérről van szó, a 42 válaszadó egymás után illesztett tagmondatai mögött ott húzódik maga az Ember.

B. Zs.: A 42-es szám esetleg Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvére utal, ahol egy számítógép minden kérdésre ezt a választ adja?

Sz. M.: Az elemzők szerint valóban lehet némi átfedés. A Galaxis útikalauz stopposoknak regényben szuperintelligens pándimenzionális lények, akiknek az egérformájuk csak a mi dimenziónkba való betüremkedésük, feltették a kérdést szuperszámítógépüknek, Bölcs Elmének az életről, a világmindenségről meg mindenről. Bölcs Elmének hét és fél millió évig tartott, hogy kiszámolja a választ, ami a 42 volt. A probléma az volt, hogy a kérdést feltevők nem tudták valójában, hogy mi a kérdés. Mi is tettünk fel jó pár kérdést, érdekes módon alanyaink sokszor a legfajsúlyosabbaknál lettek a legfrusztráltabbak. De találhatunk egyéb párhuzamokat is; a 42 utalhat a maratoni távra is, illetve a film rendezőjének az akkori életkorára is. További megfejtésekre is nyitottak vagyunk.

B. Zs.: Azért hírességekből 42-nél jelentősen több található Magyarországon. Mi alapján válogattátok ki a szereplőket?

Sz. M.: Ez szintén nagyon izgalmas kérdés, és egyúttal kicsit titkos is. Annyit elárulhatok, hogy egy számítógépes guru segített nekünk ebben, valami hekkentyűvel a netről megpróbálta lebogarászni az alanyainkat; azonban ezt nem minden nehézség nélkül tette. Végül aztán egy különös lámpa volt a segítségére, de többet, azt hiszem, most még nem árulhatok el. Ha objektív választ szeretnénk adni, akkor elmondható, hogy mind a 42 válaszadó azonnal minden ellenszolgáltatás nélkül kötélnek állt, amint érzékelte a küldetés súlyát. Aki ezt a súlyt nem érzékelte, annak a nyilatkozata nem juthat el soha az Andro-médiába. Nem sokan voltak ilyenek.

B. Zs.: Mi a film fő üzenete az emberiségnek? A tehetség hátterét kutatjátok?

Sz. M.: A fő üzenetet kifelé szántuk; de melléktermékként olyan értékes tanulságokra bukkantunk, amiket érdemes megszívlelni. Meghatározó élmény volt számunkra a sokszori „aha” érzés. Sztereotípiáktól mentesen sok témában nagyon hasonlóan és a szó pozitív értelmében nagyon egyszerűen gondolkozunk. Függetlenül attól, hogy mely területeken milyen kimagasló vagy éppen mennyire semmilyen eredményeket érünk el életünk során; mindannyian alapvetően azonos alapanyagokból vagyunk összerakva: szén-, hidrogén-, oxigén- és nitrogéndominanciájú rendszerek vagyunk (azt gondolom, hogy te, professzor úr, ezt nálam sokkal jobban tudod), hasonló szükségletekkel, vágyakkal, korlátokkal. Mindemellett paradox módon nagyon sokfélék is vagyunk. Legalábbis innen belülről nézve. A tehetség és a motiváció lehet az a két trigger, amelyek a sokféleségünk kialakulásában segítenek.

B. Zs.: És mi az üzenet az idegen civilizációknak? Gondolod, hasznosíthatnak valamit a földi emberek tanácsaiból?

Sz. M.: Mi, emberek, az elmúlt évtizedek során többször is üzentünk már idegen civilizációknak. A Pioneer-táblák grafikus üzeneteket tartalmazó, arannyal bevont alumíniumlemezek, melyeket a Pioneer–10 és a Pioneer–11 űrszonda fedélzetén helyeztek el abban a reményben, hogy ha földön kívüli értelmes lények találnának rá az űrszondákra, így üzenetet tudnak hagyni számukra. A Voyager szondák rakterében az emberiséget és kozmikus környezetét bemutató szemléltető eszközöket helyeztek el. Egy arannyal futtatott réz hanglemezen a Föld harmincötféle természetes és az ember által keltett mesterséges hangjait rögzítették (többek között gyermeksírás, kutyaugatás, nevetés), továbbá üdvözletet ötvenöt nyelven, köztük magyarul is. A Lámpagyújtogatók tovább lép; egy 107 perces teljes film képpel és hanggal; amely ebből adódóan jóval informatívabb egy aranyozott táblánál vagy hanglemeznél. Aki odaát végignézi mindezt, az sokkal okosabb lesz, és minden bizonnyal jól szórakozik majd. Minket speciel addigra már nem fog annyira érdekelni az ügy, hiszen több millió év múlva esedékes mindez.

B. Zs.: Készítettetek egy online kutatást a tehetség és a motiváció természetéről az interjúkban elhangzottak alapján. Milyen eredményt kaptatok?

Sz. M.: Az „internet embere” is hasonlóan gondolkozik, mint a nagyjaink. Látnunk kell nekünk, embereknek, hogy kik vagyunk és mit szeretnénk elérni. Érdemes magunkba nézni, megismerni azokat a területeket, a saját belső új világainkat, ahol úgy érezzük, hogy lehet keresnivalónk. Tegyük magunkat szokatlan helyzetekbe, legyünk bátrak és adjunk esélyt, hogy kiderüljön, érdemes-e a bennünket érdeklő, izgató területbe még több és több energiát fektetnünk, vagy kutakodjunk inkább tovább. Az útkeresés során lehetnek bizony körforgalmak vagy zsákutcák, de tanuljunk, építkezzünk az itt megélt élményekből is. Érdemes mindezt úgy tenni, hogy a lehetőségek szerint felkészülünk a nehézségekre, akár előre átgondolva, hogy kiből és miből meríthetünk majd erőt, ha akadályok előtt állunk, illetve ha alábbhagy a lendület. A cél kijelölése is egy kritikus lépés, amire szintén megéri időt és energiát szánnunk. Határozzunk meg egy olyan vonzó pontot, amiről érezzük, hogy szinte odaránt bennünket magához, és amit nagyon jó lenne elérni. Sokszor az ok, hogy nem jutunk egyről a kettőre, egészen prózai; a célok meghatározásának elmulasztásában található.

B.Zs.: Sokféle terület hírességeit kérdeztétek meg. Sikerült valamilyen közöset találnotok bennük?

Sz.M.: Ahogy korábban utaltam rá: igen. Meglepően sokat. És ezt jó megtapasztalni. A filmben egy kérdés arra irányul, hogy ki mit tenne az élete utolsó 24 órájában. A hipotézis az volt, hogy ha a megkérdezettek akkor és ott nagyon sok hasonlót tennének, akkor nagyon sok közös lehet bennük. Márpedig kortól és nemtől függetlenül gyönyörűen szaladgálnánk mindannyian fel és alá a Maslow-piramison. Sok közös dolgunk lenne. Ez mindenki számára tanulság lehet. Éppen ugyanolyan emberek vagyunk, mint akik körülöttünk járnak-kelnek az utcán, a boltban, az irodában, a gyárban vagy a sportpályán. És ez így jó.

B. Zs.: Az intergalaktikus vendégeken túl kiknek ajánljátok ezt a filmet?

Sz. M.: Készül egy korhatár besorolás, de mindenkinek szívből ajánljuk, aki ezen belül van. Természetesen nem hiba nélküli alkotásról van szó, és nem is könnyű darab a Lámpagyújtogatók. Én több mint két éve élek ezzel, és a mai napig örömömet lelem benne. Minden egyes találkozás és mélyinterjú – mert azt gondolom, hogy sok esetben igen mélyre mentünk le beszélgetni – nagy élmény volt számomra; a forgatás teljes időszakát egy motivációs kurzusként éltem meg. Ha a lelkesedésemnek a tört része átragad a nézőre, akkor elmondhatom, hogy megérte. A film egy forint anyagi támogatást sem kapott; néhány jellemzően nem filmes szakmabeli barátom segített a forgatástól a szereplésen át az utómunkáig. Mindezeket tényszerűen látva is elmondható, hogy a Lámpagyújtogató meghatározó film lett. Számomra egészen bizonyosan. Aki késztetést érez, ne habozzon, csak biztatni tudom, hogy nézze meg.

B. Zs.: Mikor és hol lesz a premier előadás?

Sz. M.: Egyelőre ez még nem publikus, de szeretnénk, ha idén tavasszal közösen lőhetnénk fel azt a rakétát, amely a filmünket eljuttatja az Androméda-ködbe. A rakéta jelenleg is készül, az előadás időpontja attól is függ, hogy ez a kétes hírű, de alapvetően kedvező ajánlattal előálló gyártó tud-e teljesíteni a megbeszéltek szerint. Lássuk be; bármilyen felkészült a rakétakovács-csapat, egy autószerelő műhelyben néhány hónap alatt rakétát és űrszondát gyártani azért embert próbáló feladat. Finoman fogalmazva izgulok. Azt gondolom, hogy a rakétakilövés napján mindenki megtekintheti a filmet, aki szeretné tudni, hogy mit is üzenünk mi emberek önmagunkról kifelé és befelé egyaránt, miként szólítjuk meg az új világainkat.

A LÁMPAGYÚJTOGATÓK főcímdalának szöveges videoklipje:

A film hivatalos előzetese: