Szerencsére csak kevésnek van fegyvere
Kezembe akadt (na jó, kerestem) Örkény egyik egypercese. Örkénynél mindig lehet találni valamit, ami valamiért nagyon jól „passzol” az adott viszonyainkra. Kénytelen vagyok szóról szóra idézni:
„IN MEMORIAM DR. K. H. G.
– Hölderlin ist ihnen unbekannt? – kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
– Ki volt az? – kérdezte a német őr.
– Aki a Hyperion-t írta – magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
– Kik ezek? – kérdezte az őr.
– Költők – mondta dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?
– De ismerem – mondta a német őr.
– És Rilkét?
– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.”
Nézem, nézem az egyik kereskedelmi tévé vetélkedőműsorát, amelyben primitív kérdések megválaszolásával, esetleg a pénzt tartalmazó ládika szerencsés kiválasztásával sok-sok millió forintra lehet szert tenni. Bárki, aki a műsort nézi, megállapíthatja, hogy a játékosok műveltsége az esetek nagy többségében nulla. Most nem megyek bele az oktató szerepébe, mert megint kapok sértődött reagálásokat, mint a PISA-felméréssel kapcsolatos eszmefuttatásom esetén.
Hallottam, hogy száz nevet tettek közzé, akik közül választani lehetett, hogy az illető számára ki tekinthető megbízható embernek. Most nem az elsőkkel foglalkoznék, hanem a kilencvenkilencedikkel. Úgy hívják, hogy Gyurcsány Ferenc. Hát kellett a szerencsétlennek egyetemi tanárokat megszégyenítő előadást tartania a közgázon? Hát kellett a szerencsétlennek értelmes, tudományosan megalapozott válaszokat adnia a riporterek kérdéseire?
A „német őrök” országa lettünk. Szerencsére csak kevésnek van fegyvere.
MÉG!
Kovács István
Budapest
