Szentendre... másképp
Milyen lehet az a „másképp”? – töprengek Szilárd Klára legújabb kiállítási meghívója láttán. Hisz a festők városát ki tudja már, hányan s hányszor megfestették, akik több mint száz év óta települnek ide örökre vagy csak időszakokra. Azok a művészek, akiket megbabonázott a Duna-kanyarban megbúvó, szinte megismerhetetlenül gazdag kisváros bája.
Jellegzetes házait, templomait, girbegurba utcácskáit, középkori sikátorait képek tucatjairól ismerjük. Mi újat lehet még láttatni olyan festőelődök után, akik egész életüket itt élték le, akiknek retinájába bevésődtek a tenyérnyi terek, a foghíjas lépcsősorok, a kicsiny házak ezerféle homlokzata, a szerb keresztek látványa éppúgy, mint a sajátosan faragott kapudíszeké vagy a titkokat rejtő ablakrácsoké?
„Az élet és a művészet varázslója”
Maga a művész is elismeri, hogy nem egyszerű Szentendréhez festőként közelíteni. Ám az élet és a művészet varázslója, ahogyan a jeles párizsi műkritikus, Pierre Brisset nevezte Claire Szilardot, azaz Szilárd Klárát, csak néhány percig elmélkedik a nehézségeken. Aztán olajban, gouache-ban és javarészt friss akvarellben megfesti Szentendrét másképp. Nem csupán megkísérli láttatni az ékszerdoboz városkát, hanem merőben új arcait tárja elénk. Szilárd Klára a máshol épp csak a festmény részeként itt-ott megjelenő kapukat emeli főszereplővé, mellettük a bejáratok díszeit, miket talentummal és a szépség igényével megáldott mesterek faragtak.
Madártávlatból a tetőket s a városkát egyben, vedutaszerűen, mint egy szépséges szigetet a tengerben. „Meglepően eredeti” – mondják még azok is, akik jól ismerik az Izraelből huszonkét éve hazatelepült sokoldalú képzőművész munkáit, hosszú alkotói munkásságának mindig megújuló periódusait. Nemcsak e képességen ámulnak el, hanem azon a lankadatlan vitalitáson is, amellyel a 94. életévébe lépett Szilárd Klára alkot. Egyetlen délelőttje sem telhet el munka nélkül. Így szokta meg, mióta Svájcban elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát, s a második világégés utáni nehéz években idegen létére freskómegbízást kapott, majd a tekintélyes újság, a Neue Züricher Zeitung illusztrátora lett. Ám mire nevet és elismerést szerzett, a sors új hazába vezényelte, ahol majd fél évszázadot élt. A monumentális méretek iránti vonzódását már a zürichi freskópályázat győzteseként bizonyította. Mivel azonban Izraelben a klíma miatt nem tudott freskózni, új területen, az üvegfestészetben kamatoztatta ebbéli tehetségét. Összesen tizennégy zsinagóga üvegdíszei hirdetik Izrael-szerte Szilárd Klára művészetét.
Párizsi házak a sivatagban
Festői pályájának is új szakasza kezdődik. Az ismeretlen világ természeti szépségei megihletik ecsetjét. A sivatag örökké változó formavilága, a Holt-tenger különlegessége, az arab és a zsidó világ egymás melletti sokszínűsége kimeríthetetlen kincsesbányája festészetének. Realista, szimbolikus és szürreális képek jelzik sokoldalúságát. Nincs szüksége nagyszabású témákra. A hétköznapok megannyi apró mozaikját lényegíti műalkotásokká. A merőben új környezet erősíti a fantasztikum iránti vonzódását. Merész ötletként vásznain ekkor születnek sivatagba „telepített” párizsi házai vagy a tengerfenékre süllyedt hóbortos gépezetei, amelyek már előrevetítik a szobrász Claire Szilard megjelenését.
Ebbéli énjét is a kifogyhatatlan felfedezőkedv, az elképesztő fantázia, a szüntelen újra vágyás, a sosem látott keresése jellemzi. Rugókat, csapszegeket, vasvillákat, lyukas varsákat, szárnyaszegett húsdarálókat szegecsel, hegeszt zabolátlan látvánnyá. Eredeti, utánozhatatlan plasztikák ezek. Olyan művész káprázatából és álmaiból születtek, akinek szelleme állandó vibrálásban ég, aki lépten-nyomon szabadon engedi képzelőerejét, kortalan szertelenségét. Aztán a kilencvenes évek elején újrakezdés ismét, immár sokadszor... Otthont és műtermet teremt Budapesten és Szentendrén, ahol nagyszabású, lendületes sorozatok születnek. Itthonlétének immár több mint két évtizede alatt sorra rendezi kiállításait. Párizsban hollóházi parasztokat, népviseletbe öltözött asszonyok portréit, Pesten a Parc Monceau szépséges fáit, Szombathelyen a bretagne-i halászok életképeit mutatja be. S miközben az évek csak úgy röppennek a feje felett, megpróbáltatásai ellenére nap mint nap bámulatos energiával gyarapítja amúgy is gazdag életművét. Minden pályázaton részt vesz, műtermében most óriás falépcsőt építtetett, monumentális munkákat tervezve.
Szentendre bűvöletében
Szilárd Klára nem csupán „fejben fest”, hogy Barcsay Jenőt idézzem. Keze alól sorra kerülnek ki a különböző pályázatokra, bemutatókra szánt művek. Ezúttal is csupa új festménnyel rukkolt elő, amelyek mind-mind a tavalyi zsidó múzeumbeli nagy kiállítása óta születtek. A felfedezés öröme sugárzik ezekről a művekről, annak ellenére, hogy ecsetjét nem az első rácsodálkozás vezette. Szilárd Klára ugyanis szentendrei festőnek is számít. Hazatelepülése után nem sokkal itt vett házat, kora tavasszal ide költözik városligeti műteremlakásából. Pismányi teraszáról lelát a városra, amelyet ma már éppúgy magáénak érez, mint Jaffát vagy Párizst, előző életének meghatározó helyszíneit. S amelyek hangulatát éppúgy megőrzik vásznai, mint a sokféle kultúrából táplálkozó Szentendréét.
A Mazart Galériában rendezett kiállítás esszenciáját a katalógusban ekképpen fogalmazza meg P. Szabó Ernő: „Ha Schaár Erzsébet kisplasztikái annak idején székek kapcsolatrendszerébe sűrítve interpretáltak élettörténeteket, akkor Szilárd Klára egymással kapcsolatba kerülő kapukon át beszél emberi kapcsolatokról, saját életének különböző szakaszairól. Lírai látomások és pontos leírások követik egymást, ötvöződnek, hoznak létre új minőséget ezeken a festményeken. S miközben a képek arról szólnak, amit a kapuk előtt állva látunk, megsejtetik azt is, ami a kapuk mögött rejtezik. Egy olyan teljesség lehetőségét, aminek az elérésére a festő – s képeinek nézője is – alighanem egész élete során törekszik.”
„Ebből a gyerekből festő lesz!”
Szilárd Klára már gyerekként festőnek készült. Kezdeti rajzairól Aba-Novák Vilmos így vélekedett: „Ebből a gyerekből festő lesz!” A nagynevű mester – akit Picasso „barbár zseninek” nevezett – minden bizonnyal jólesően nyugtázná hajdani jóslatát. Mint ahogy a művésznő későbbi tanárai, Jaschik Álmos, Gallé Tibor, majd Örkényi-Strasszer festőiskolájában Bernáth Aurél, Koffán Károly és Istókovits Kálmán is, ha a „föstők” nagy, égi műterméből lekukkantanának, s végignéznék Szilárd Klára ecsetjével megörökített szeretett Szentendréjüket...
(A Szentendre... másképp című kiállítás március 10-ig látható a Mazart Galériában.)
Bayer Ilona
