Szénhülyék ezek
Programajánlónkat nagyjából a szerencsés véletlenre fűznénk föl, Fortuna csipás pislogására: történt ugyanis, hogy egy, a csillagfüggönyön onnan dúló házibuli zenitjén, amikor már csak azok az ihatatlan, két literes, böszme borospalackok voltak bontatlanok, amiket azok a punkok hoznak, akikben még dolgozik valamennyire a tisztesség, és a szakadt farmernyi nyomor ellenére mégiscsak hoznak egy ’csécsi koccintóst’ - tehát megközelítőleg úgy hajnali egy és kettő óra tájban ráleltünk egy még kiadatlan Carbonfools albumra. Lenyúltuk, és legyen elég, hogy az örömünk decibelben volt csupán csak mérhető.
Essünk túl a kötelező kűrön: a Carbonfools 2000 környékén alakult, Bicskei (miszerint DJ) Titusz és Tóth Szabolcs szitárművész közös projektjeként - a piskótájukban Zsüli (a Palermo Boogie Gangből), Vígh Dávid (a Turboból), Keleti Tamás (a Publo Honeyból) és Zsazsa (isten se tudja, nagyjából mindenből) lett végül az underground krémje. A zenekar a 2001-es Szigeten debütált, ám a banda létezésének első, kézzel fogható bizonyítéka a 2004-ben útjára engedett ’Poisoned Goulash’ volt. Dobálózhatunk skatulyákkal, felemlegethetünk holmi nyilvánvaló hatásokat, de ez a korong majdnem behatárolhatatlan; jól jellemző a dolog komolyságára, hogy az újságíró kollégák a bemutató alkalmából egy-egy porció gulyáslevest kaptak szuvenír gyanánt. A Carbonfools elektronikus alapon, jó ízléssel rántja egybe a mindenféle irányzatokat, kis kulturális kikacsintásokon érlel, lassú tűzön főz, kellő mennyiségű iróniával fűszerez – kábé ilyen lenne Ed Wood filmes öröksége, ha jeles rendezőnk értett volna legalább egy kicsit a mozgókép megmunkálásához.
A
’Mérgezett Gulyás’a napokban a boltok polcaira kúszó ’Carbon Heart’-hoz képest azonban kismiska. Szösszenet. Ujjgyakorlat, csak úgy, megszokásból, oda sem ügyelve. A Carbonfools, talán kijelenthetjük, nagyjából önmagát lelte meg, amikor énekesnek tette a PopModelből ismerős Fehér Balázst - az eddig szövegcentrikusnak kevésbé nevezhető matéria, a legújabb poljot még mindig ugyanannyira szeszélyes, de az állandó danász és szövegszabó jelenléte kellőképp összerázza a dolgot.A legújabb, a hazai felhozatal tükrében szokatlanul pazar videó, a
The Lineláttán már érezni lehetett, hogy itten valami komolyabb készül. Hallhatóan készült is: a ’Carbon Heart’ kellően popos, dúdolható, bugiébresztő muzsikát kínál az értő közönségnek. Az albumindító ’Sybil’ zúzása közben az ember feje már akarva-akaratlanul kileng, a teljes kört azonban az újrapozícionált klasszikus, a sajáét bootleg, a ’Mosquito’ kapcsán jogosan ismerős ’Pony’ hallatán írja le – az a nóta, nincs rá jobb kifejezés: baromi jó. Fékevesztett ritmusdáridó, parkettakoptató csujjogatás. A büdös, részeges kobold a mellünk alján hagyott kazettás magnón még mindig ezt tekeri oda és vissza; no nem mintha a többi ütem hallgathatatlan lenne, közel sem az. Összeérett, egyben-rendben van az egész. Aki nem akar ebben a mára oroszlánszagú hodállyá nőtt, a felszínre kiépült undergroundban eltévedni, annak kötelező darab a ’Carbon Heart’.Amit pedig még meg kell említsünk: az új album lemezbemutató koncertje az A38-on, október 2.-án tartatik.
Non-stop pattogás várható.
