Személyes színháztörténet: Könyv Sztankay Istvánról
Sztankay István Kossuth-díjas művész, a nemzet színésze már két és fél éve halott. A 2014. szeptember 26-i temetésén búcsúztatta egyik legjobb barátja, pályatársa, Léner Péter is, aki húsz éven át volt direktora Sztankaynak a József Attila Színházban. Léner Péter most Sztankay címmel könyvet írt a színészről, és ebben a szerző nem csak a saját emlékeit idézi fel.
– Hosszú interjút készítettem Sztankay gyerekeivel, és a könyvet nekik, Ádámnak és Orsinak ajánlottam. Sokat segített néhai barátom nővére, az azóta már szintén elhunyt Sztankay Ágnes is. Pista feleségeivel, színész barátaival is rengeteget beszélgettem: köszönettel tartozom Dunai Tamásnak, Schnell Ádámnak, Bodrogi Gyulának és Törőcsik Marinak – mondta Léner Péter a 168 Órának.
Könyve szokatlanul személyes hangú, szinte megrendítő közelségből mutatja be a színészt. Legendák gyártása helyett őszintén beszél egy nagy művészről, akit emberi esendősége csak még szerethetőbbé tett. A kötet letehetetlenül izgalmas olvasmány, ami Karácsony Ágnes szerkesztői érdeme is.
A Sztankay ugyanakkor kordokumentum 20. századi múltunkról, és egy életre szóló barátság történetét is elmeséli. Sztankay 1936. február 14-én született, Léner egy nappal később. Tizennégy évesen ismerkedtek meg, osztálytársak voltak a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Lénert 1956-ban vették fel rendezőnek a színművészetire, egy évvel később Sztankayt a színészosztályba. A diploma után évadokat dolgoztak együtt a miskolci színházban. Sztankay görög katolikus lelkész gyereke volt, Léner felmenői zsidó polgárok, de a származás és világnézet különbsége sohasem választotta el őket egymástól. Barátságuk krónikája ezért mindannyiunk számára elgondolkodtató üzenet.
S. ZS.
