Szemekbe zárt titkok
A nyakatekert, nagyot mondó, habos cím nem egyszerű krimit rejt, hanem komplikáltat. A nyugdíjba vonult nyomozó, aki szenvedélyesen a Megoldatlan Nagy Bűnténynek szenteli öregkorát, Dürrenmatt hagyatékából (is) ismerős lehet.
A hűvösen svájci mester antikrimijének alapesete ebben az argentin–spanyol filmben természetesen latin-amerikai dimenziókat kap. Nagyregénnyit. Érzelmeket, bűnt, bűnhődést, nosztalgikus romantikát, tablót.
És nem mellékesen megkapta idén Los Angelesben a legjobb nem angol nyelvű filmnek az Oscarját. Legyőzve az aranypálmás A fehér szalagot, le a cannes-i nagydíjas Prófétát. (Bár magam A fehér szalag szikár társadalomelemzését többre tartom.)
A bűnügyi és szerelmi szál mellett megmutatódik az argentin elit sérthetetlen, érinthetetlen és korrupt volta, a szinte feudális kiszolgáltatottság, az erős hierarchizáltság meg az ezekből következő számos elfojtás. (Mindegyik önmagában is filmtéma.)
Nyugdíjas nyomozónk regényt írna az Ügyről, egy kéjgyilkosságról, amely huszonöt éven át nem hagyja nyugodni. Ezzel belép a főszerepelők közé. Az Áldozat, a Tettes és a Bosszúálló mellé. Nem múlik el reménytelen hivatalos-magánkapcsolata főnök asszonyával sem, aki más lenne, mint a hivatalban a többi, de épp a fent emlegetett hierarchizáltság miatt kapcsolatuk reménytelen, elhal. Rómeó és Júliát nem lehet újrajátszani, ha nemcsak a két család ellenkezésébe ütközik a vonzalom, de az egész társadaloméba, sőt a szereplők belső korlátaiba is.
Hosszú történet, hol a múltban bolyongunk, hol a jelenben, az idézetek komótosan térnek vissza, a populáris krimi itt-ott művészfilmtempóra lassít (néha idegesítően).
Jelentős színészek mutatkoznak meg a filmben: Ricardo Darín az abszolút főhős, Soledad Villamil a szép elöljáró. Guillermo Francella a részeges szövetségest adja. Rendezte Juan José Campanella.
