Szakcsiék

Legjobban azt szeretem az efféle estekben, hogy a muzsikusok ennyire szeretik, amit csinálnak.

2012. március 30., 14:58

Minden jól sikerült együtt muzsikálásnál így van ez persze, kamarazenélésnél és szimfonikusoknál, de a dzsesszegyütteseknél talán a szokásosnál is jobban. Hiszen itt a közös muzsikálást szólók egész sora töri meg és ritmizálja, az élményt éppen az egyéniségek egymásnak feszülése és közös munkája – meg e kettő különös egyensúlya – adja. Alkalmi felállások esetén még azt a küzdelmet és végigkövethetjük, ahogy ez az egyensúly (folytonos felbomlások és újjáalakulások révén) megszületik.


Ezúttal a Szakcsi World Jazz Projekt mutatta be ennek a küzdelemnek egy különleges szépségű alfaját a Művészetek Palotájában. Szakcsi nemzetközi gárdája ezúttal tényleg csupa világsztárból állott, még a dobos, Terry Lyne Carrington (akit tavaly nem véletlenül választottak az év legjobbjának) is megmutatta – egyetlen fantasztikus szóló erejééig –, mit tud, miközben érzékenyen szolgálta a többieket, Szakcsit, Tony Lakatost, Anthony Coxot, Amit Chatterjeet és nem utolsósorban Ikhlaq Husseint, a világ egyik legnépszerűbb szitárjátékosát, akinek fantasztikus tudását a magyar közönség néhány éve már megismerhette, s most a közös zenélésből is elmélyülten vette ki a részét.

Világválogatott játszott tehát világszínvonalon a világ minden részéből gyűjtött és persze egyénileg feldolgozott cigány zenét.

Emlékezetes este volt.

Utolsó útjára indult az ország véleménydiktátor celEBje, Demény, az imádnivaló, „kötsög” vizsla, akinek mindig mindenről volt véleménye. Magos Judit, aki könyveket írt Deményről, közösséget épített a sajátos karakterű kutyája követőiből, kedden közölte a közösségi médiában, hogy Demény átkel a szivárványhídon.