Sólyom tudatos tapintatlansága
56 tragikus eseményeire emlékezve Sólyom László szükségét érezte annak, hogy ’56 egyik valódi örökösébe, résztvevőjébe, az ’56-ért életfogytiglanra ítélt 86 éves Göncz Árpádba belekarmoljon -- írja a 168 Óra egyik olvasója.
’Az „annyi ’56 volt, ahány ember” minden ember számára nyilvánvalóan nem a lényegre, a fájdalmakra, a kétségekre, a reményekre, a szubjektív benyomások sokaságára vonatkozik.
A lényeg és a jelenség nem szoros tartalmú fogalmak. Ám e distinkció fölött átsuhan az emlékező, nehogy már hiteles ember maradjon az, akinek az életének súlyos, tömény része ’56. E tudatos tapintatlanságban fejeződnék ki e nemzet lényege és egysége?
Az államelnöki „történelmi felismerés”, „igazságosztás” annál is inkább visszatetsző, mert a botanikában, természetvédelemben, nemzetvédelemben, történelemben, a normál szelektív értelmezésben szakértő alkotmányjogász, volt alkotmánybíró, volt AB-elnök számára kereken egy évtized kevés idő volt arra, hogy az alkotmány szövegét a ma valóságához igazítsa.
A Magyar Köztársaság alkotmánya 32/A § (5) szakaszának elején ez áll: „Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai a pártnak...” Az „a” határozott névelő jelzi: itt még egypártrendszer van (!) a hatályos alkotmány szövege szerint.
Az államelnöknek, a volt AB-elnöknek mekkora a felelőssége ebben? E kérdéssel kapcsolatban hol van a mindig kéznél lévő morális mérce?
S hol volt e mérce a legutóbbi államelnök-választáskor, amikor nem csupán a morális értékrend, de az alkotmányos értékrend is sérült?
Avagy akkor is azt tette, amit most: amit szükségesnek és önmagához méltónak tartott.
Vác
