Skandináv letargiába csomagolt apokalipszis - erről szólnak a sci-fi világ következő nagy írójának történetei

Simon Stalenhag még csak 37 éves, de már most napjaink egyik legígéretesebb sci-fi írója. A svéd tervezőnek eddig három kötete jelent meg Magyarországon, úgy, hogy mindegyik hatalmas sikert futott be előtte a nemzetközi színtéren. Műveit jelölték már a sci-fi témájú irodalom Oscar-díjának is nevezett Arthur C. Clark díjra, és az Amazon Prime streaming-szolgáltató is készített sorozatot a Mesék a Hurokból című kötetéből. A több Marvel-filmet is jegyző Russó testvérek pedig az Elektronikus Állam című kötetének megfilmesítési jogait vásárolták meg még 2017-ben, amiből az AZ filmek alkotói készítenek majd filmet. Az alkotó idén megjelent harmadik kötete, A labirintus pedig egészen új szintre emelte a Stalenhag-kötetek képi világát és történeti komplexitását is. Életműkritika.

A svéd művész Skandináviában látta meg a napvilágot, ezen vidék motívumai pedig egészen fiatalkorától kezdve végigkísérik a művészetét. Tizenéves korában nagy hatást gyakorolt rá Syd Mead és Ralph McQuarrie munkássága, akik olyan történetek látványvilágáért voltak felelősek, mint a Csillagok háborúja, a Tron, a Szárnyas fejvadász, vagy épp az Alien. Stalenhag munkásságban hangsúlyosan teret kapnak a művész fiatalkori emlékei a dinamikus technológiai fejlődésen áteső Svédországról – és annak továbbgondolásáról –, azonban ezeket egy olyan neofuturisztikus, misztikus, és egyben tudományos-fantasztikus köntösbe bújtatja, hogy az olvasónak sokszor nehéz eldöntenie, mely része kitalált és mely része valóságos a korrajznak.

Kötetei műfaját sem egyszerű behatárolni, ugyanis szövegét tekintve regényes, ez azonban olyan digitálisan készített, festői képekkel egészül ki, amelyek elengedhetetlenek a történet megértéséhez. Se nem képregény, se nem egyszerű regény – leginkább így definiálhatóak a svéd művész alkotásai. Ugyan a szerző néha el-elkalandozik a festői Amerikába, történetinek fókusza mégis a Skandináv világon van, annak hófödte, egyben magányos pusztaságaival.

Alternatív történelem a világháború utáni Svédországból – Mesék a Hurokból

Az elsőként napvilágot látott, Mesék a Hurokból című alkotás egy rendkívül érdekes történetet tár elénk egy olyan alternatív valóságról, amelyben 1954-ben a svéd kormány elrendelte a világ legnagyobb részecskegyorsítójának megépítését. A létesítmény 1969-re készült el, mélyen a festői mälaröarnai táj alá rejtve. A helyiek által Huroknak elnevezett technikai csoda egészen 1994-ig a világ legerősebb részecskegyorsítójának számított a történet szerint, ekkor azonban lekapcsolták, és a területet, valamint a Riksenergi vállalat által kitermelt futurisztikus robotokat magukra hagyták.

Stalenhag olyannyira realisztikusan mutatja be ezeket az eseményeket, mintha valódi feljegyzések alapján készültek volna. A hihetetlen pontossághoz az is hozzátesz, hogy rengeteg dokumentummal, tervrajzzal és plakáttal tölti meg a könyvet, ezzel alátámasztva a saját terminológiáját.
Mindezt azt tetőzi be végképp, hogy a száraznak nevezhető, mégis rendkívül érdekfeszítő tudományos felfedezésekhez egy komplett falu és a benne lévő emberi történeteit is hozzákapcsolja. Sőt, olyan tökéletesen integrálja a történetbe, hogy a végére nem lesz egyszerű eldöntenie az olvasónak, hogy maguk az sztorik, vagy a kitalált eszközök mozgatják meg jobban a fantáziáját.

A kötetből készült egy sorozat is az Amazon Prime streamingszolgáltatónak, azonban a nyolcrészes széria leegyszerűsíti a néző dolgát. Itt nem kell azon gondolkodni, hogy a történetek, vagy maga az ötlet működik jobban, ugyanis sorozat lévén emberközpontúvá kellett tenni a cselekményt. A kötet viszont szabadon kezeli az ötletét, nincs tele cselekménnyel a könyv, sőt az leginkább külön-külön emberek szemszögéből mutatja be a technofuturisztikus állam mindennapjait.

Kitérő Amerikába – Elektronikus állam

Stalenhag második, szintén közösségi finanszírozással kiadott és elkészített kötete némileg eltávolodik a Skandináv-vidéktől, és Észak-Amerikába veszi az irányt. A roadmovie-ba csomagolt tudományos-fantasztikus dráma egy drónháborúk által előidézett világégés utáni Földet mutat be, ahol sem egészséges újszülöttek, sem az emberiség nem igen lelhető már fel. Mindezekért pedig a Sentre elnevezésű eszköz tehető felelőssé. Annak érdekében ugyanis, hogy a drónháborúk alatt a pilóták minél inkább mesterré váljanak az eszközük használatában, létrehoztak egy VR-szemüveghez hasonló eszközt, amellyel eggyé válhattak a drónnal az emberek. Vagy robotokkal, vagy beszipanthatta őket a virtuális valóság. A Sentre egy ideig csak taktikai célokat szolgált az emberiségnek, majd a kikapcsolódás első számú termékévé vált, később pedig a fogyasztói társadalom eszképizmusának tökéletes eszköze lett. Az emberek kizárták magukat a hétköznapokból, nem érdeklődtek a világ dolgai iránt. Azzal azonban nem számoltak, hogy az eszköz súlyosan megfertőzi a tudatot, az ember énképét, és megfosztja a személyt emberi mivoltától.

Ezen a tájon száguld át egy talált autóban a túlélésért küzdő főszereplő, és hű társa, a sárga kis robot, Chip – akiről később kiderül, komolyabb szálak fűzik hozzá. A leírás során a főhős családi traumáihoz, az árva évei alatti történetekhez és barátaihoz, valamint mostoha testvéreihez és nevelőszüleihez köthető időszakokat mutat be az életéből. Másrészt pedig az apokalipszishoz vezető út kilométerköveit is részletesen tárja az olvasó elé, mintegy naplószerű stílusban.

Emellett a történetben helyet kap a napjaink viszonyaival párhuzamba állítható súlyos társadalomkritika is – amely arra kívánja felhívni Stalenhag a figyelmet, hogy emberi létünket nem felváltania kell a gépeknek, hanem éppen hogy csak kiegészíteni, megkönnyíteni. Az Elektronikus állam a letűnt dicsőség korát adja át az olvasónak, melyben a természet szépen lassan visszaveszi a fogyasztói társadalom által kreált megapoliszok és technológiai szörnyszülöttek romjait. Vizuális szempontból Stalenhag munkássága ebben a műben éri el a csúcsot. Az elhagyatott amerikai vidékeket élettel megtöltő óriáshirdetéseken, villódzó reklámfényeken át, a tudományos kísérletek helyszínéül szolgáló erőművek mellett elhajtva ugyanis az út végén eljutunk a háborgó hullámokat verő Csendes-óceánig, ahol a cselekmény két történetszála katartikus módon találkozik össze.

A föld alá kényszerült társadalom – A labirintus

A svéd író harmadik, magyar nyelven is megjelent kötete nagyban eltér a korábbiaktól. Ugyan itt is egy disztópikus világ kerül bemutatásra, elsősorban nem az emberiség hanyatlásához vezető utat, vagy annak morális kérdéseit fejtegeti a kötet, inkább az egyénre fókuszál, bemutatva a rom és hamu fedte világban a hétköznapokat. A történet szerint egy túlvilági jelenség, az úgynevezett fekete gömbök megjelenésének hatására a Föld felszíne szépen lassan lakhatatlanná válik, a bolygó légköre megváltozik, a levegő belélegezhetetlen lesz.

Az apokalipszis maroknyi túlélő egy mélyen a föld alá nyúló bunkerben lel menedéket, amely megvédi őket a felszíni sugárzástól. A kötetben szereplő három testvér Matt, Sigrid és Charlie egy napon elhagyják föld alatti államuk biztonságos menedékét, hogy expedícióra induljanak a régi világ pusztaságába. Utazásuk során azonban kénytelenek szembenézni a civilizáció bukása előtti idők sötét titkaival, melyben ők maguk is érintettek, bűntettesek. Társadalmi kritika terén ez a kötet is sok érdekességet tartogat: az eredetileg 2020 végén megjelent kötet mintha kicsit a koronavírus-járványra is reflektálna azzal, hogy táborokba kényszerített, a felszínen összeszedett fertőzöttekről is szót ejt. A napjainkkal összecsengő történéseket megdobja még azzal is, hogy a menekültválság kérdését is felveti, nyilván nem politizálva, hanem finoman implementálva a cselekménybe.

A képi világ tökéletesen egészíti ki a történet mondanivalóját, ugyanis a svéd művésztől szokatlan módon rendkívül sötét tónusokkal dolgozik. De nem csak a színkezelésben nyilvánul meg ez a fajta baljós hangulatvilág, hanem magában a történetben is. Stalenhagtól nem idegen, hogy az apokalipszis témáit fejtegesse, az viszont már sokkal inkább, amit ebben a könyvben véghez visz: tehát, hogy szűkebb értelemben vett családi drámán keresztül egy komplett szociális drámát épít fel. A labirintusban a képek kevésbé tudják vinni a figyelmet - révén, hogy tényleg nagyon sötét a színkezelés -, de a történet mindenért kárpótol.

Simon Stalenhag tehát joggal nevezhető a jövő George Lucas-ának, köteteiben és terveiben sok fantázia van, a szerző pedig rendkívül egyedi stílussal bír. A húsba vágó szociális kérdéseket is fejtegető írótól egyelőre nem tudni, mikor érkezik új kötet, az eddigiek megtalálhatóak az Agave Könyvek online könyváruházban.

(Kiemelt kép: Simon Stalenhag könyvei az Agave Könyvek kiadásában 2021. október 10-én. Fotó: Dimény András)