Simon Wintermans kulturális hőstette
Simon Wintermans komoly megmérettetésbe fogott, amikor április 10-én magányosan útnak indult kerékpárján, hogy megtegye Európa 2010. évi három kulturális fővárosa közötti távot. A németországi Essen, a dél-magyarországi Pécs és a török Isztambul közötti távolság kisebb váratlan kitérőkkel együtt 6500 kilométer volt, amit holland-magyar hősünk július 9-re teljesített.
Mi volt a célja egy háromgyermekes édesapának ezzel a figyelemfelkeltő kalanddal?
– Lévén, hogy holland származású magyar vagyok – 13 éve települtem át és Pécsett élek – ,a kerékpározás nem áll távol tőlem, és szerettem volna testközelből megfigyelni, megismerni, hogy valóban létezik-e az Európai Unió által előszeretettel emlegetett európai egység, népek közötti összetartás.
És milyen következtetésre jutott?
– Három hónapos utam során 17 országon kerekeztem keresztül, és meg kell mondjam, hogy számomra a balkáni országok jelentették a legnagyobb meglepetést. Nagyon sokan óvtak attól, hogy egyáltalán belépjek Koszovó, Macedónia vagy Bosznia-Hercegovina területére, főleg egyedül egy kerékpáron. Nagyon kellemesen csalódtam az ottani emberekben, rengeteg tévhitet táplálunk róluk, pedig kifejezetten barátságos, vendégszerető emberek élnek ott. Igaz, nagy a szegénység, de egyszer sem maradtam fedél és élelem nélkül ezekben az országokban. Ezt nem mondhatom el egyes fejlettebb országról, ahol bizony volt, hogy a szabad ég alatt kellett meghúznom magam éjszakára, és saját száraz szendvicsemet elfogyasztanom.
Melyek voltak a legizgalmasabb helyszínek?
– Kétségtelen, hogy Macedónia, Szerbia, Koszovó egyes középkori falvai, kisvárosai, gyönyörű érintetlen tájai jelentették a legnagyobb örömet, amit csak fokoztak olyan élmények, mint például egy ízletes vacsorát követő magányos éjszaka egy macedón középkori kolostorban egy ottani szerzetes jóvoltából.
Hogyan érintette, hogy egyik hétről a másikra teljesen különböző népek között találta magát?
– Felejthetetlen élmény volt látni, hogy Európát mennyire sokféle, színes nép alkotja, ugyanakkor kiderült számomra, hogy továbbra is komoly ellentétek feszülnek, különösen egyes balkáni illetve kelet-európai népek között. Macedóniában horvát- és görögellenes hangulat fogadott, míg Görögországban talán érthető törökellenességet tapasztaltam az ottani beszélgetéseim során. Koszovótól szinte minden nép óvva intett, és meg kell mondanom örülök, hogy nem hallgattam rájuk, mert ott találkoztam a legvendégszeretőbb és humánus emberekkel.
Sokat változott a véleménye ezekről a népekről?
– Teljesen lerombolta minden eddigi negatív sztereotípiámat, és melegen ajánlok mindenkinek egy hasonló kerékpáros ismerkedést ezekkel az országokkal, mert gyökeresen megváltoztatja a nyugat-európai oktatásból származó sokszor téves véleményünket velük kapcsolatban.
Mi lesz a következő cél?
– Szeretnék könyvet írni az utamról, és természetesen újra szívesen útra kelek újabb kulturális fővárosok megismerése céljából.
