Sfumato, az jó

2008 a reneszánsz éve Magyarországon. Hunyadi Mátyás trónra lépésének ötszázötvenedik évfordulója – bár korántsem kultúrtörténeti „illetőségű” esemény – igazán változatos, színes programsorozat apropója egész évben, afféle élesztője a turisztikai csáberő növelésének.

Kaposvárott a június első napjaiban zajló Festők városa „hangulatfesztivál” rendezvényeinek is a reneszánsz volt a vezérmotívuma: a sorozat fő attrakciója a „Mai reneszánsz – két világ találkozása” címet viseli a kaposvári Vaszary Képtárban.

Pogány Gábor művészettörténész, a kiállítás kurátora szerint „a reneszánsz... a művészetben (elsősorban a festészetben)... olyan új metódusokat, eljárásokat, technikákat talált föl és terjesztett el, amelyek a műalkotás folyamatát
(a befogadást is ideértve) alapvetően megváltoztatták, a műalkotást az áhítat tárgyából a mindennapi élet részévé tették”.

A perspektíva, az olajfesték alkalmazása, a „sfumato” – levegőperspektíva – megjelenése a képeken, a kép mai értelemben vett „képpé” válása, ma már magától értetődik, olyannyira, hogy mindennek már a tagadásán is jószerivel túl vagyunk.

Legyünk pontosabbak: posztmodern világunkban elsősorban reflexiók, játékos idézetek, utalások, illúziók tárgya a reneszánsz. A művészet kilép a szakralitás keretei közül, egyúttal ki is sajátítja azt – itt profanizál, máshol kultikus tárggyá emel hétköznapi dolgokat.

A reflexiók természetükhöz hűen sokfélék: a kiállító művészek egy része korábbi munkáit küldte, mások a témához igazodtak friss alkotásokkal. Idősebb, ismert, netán nemzetközi hírű alkotók: Tenk László, Kárpáti Tamás, Orosz János, Bráda Tibor, Szabados János, M. Novák András éppúgy ott vannak a falakon, akárcsak fiatal, épp szárnyaikat bontogató kollégáik: Czene Márta, Szabó Ábel, Jónás Péter, Ruczek Zsófi és mások, szép számmal – a kiállítás szervezői szerint kétszer-háromszor nagyobb képtár is elkelne a „festők városában”.

(A kiállítás július elejéig tekinthető meg.)