Sajtó a prés alatt
Máig nincs teljes magyar sajtótörténetünk. Bár többször és többen is nekifutottak már megírásának, mégis torzó maradt, s kénytelen a téma iránt érdeklődő periférikus feldolgozásokkal beérni; átfogó, alapos elemzések csak ritkán születnek. Sipos Balázs könyve azonban ilyen. Egy eseménydús korszak, a Horthy-éra sajtó, politika- és társadalomtörténetének összefüggéseit dolgozza fel, gazdag tény- és jegyzetanyaggal, olvasmányosan.
A dolog első világháborús vereségünkkel, a forradalmak korával kezdődött: a kudarccal, a dráguló hússal, szénnel, az ország és a nemzet meghökkenthetőségi szintjének drámai fogyatkozásával. A bűnbak adott volt: a média. A híreket közvetítő tömeglapok, filmhíradók, a szomorú slágereket gramofonlemezekről recsegő rádióadók – no meg az írók és az újságírók. Ezek/ők tolmácsolták ugyanis olvasóiknak, nézőiknek, hallgatóiknak a csataterek szörnyűségeit, a forradalmak híreit, a fokozódó nemzeti fásultságot, később pedig a szegénység, a származás, majd a politikai másként vélekedés miatti kiközösítés, a nemzeti politika szintjére emelt gyalázat híreit. Kézenfekvőnek tűnt a megoldás is: a hatalom szolgálatába állítani a tömegeket manipulálni képes lapokat, vagy megregulázni, „sajtóirányítani”, cenzúrázni őket.
Ezekről a politikai, gazdasági, olykor hitéleti manipulációkról szól Sipos Balázs roppant izgalmas új kötete, amelyből az is kiderül: a történelem olykor ismételi önmagát. Ezért melegen ajánlható a könyv a téma és a történelem iránt érdeklődők mellett parlamenti képviselőknek, a nagytekintélyű NMHH alkalmazottainak, és mindazoknak, akik a nagy ügybuzgalom közepette nemigen látszanak érteni, miféle tűzzel is játszadoznak, amikor átszervezések örvén kirúgnak, frekvenciaengedélyek odaítélésével szelektálnak, vagy az önmaguk által frissen kreált normák megsértése miatt bírságolnak. Szóval: a sajtó szabadsága körül babrálnak.
(Sipos Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Argumentum Kiadó.)
