A lélek repedései – Egy mérgező házasság látlelete
– Az Árnyékkerttel átigazolt a nagyregény területére. Mi volt a kiindulási pontja ehhez a rendkívül szövevényes, az elmúlt harminc év magyar társadalmának mozgásait is megjelenítő regényhez?
– Első regényemet, a Barheszt a kisfiam haláláról kezdtem írni egyfajta gyászterápiaként, végül más lett, és több, családregény, amely nagyon erős érzelmi hatásokkal szinte szabadversként született meg. Burkolt párhuzamba állítja az egyéni tragédiát a zsidóság sorsával, de explicit módon, szándékosan nem esik szó a soáról. A barhesz, az ünnepi kalács számtalan szimbólum hordozója a szövegben, az élő, lélegző kelt tészta a főszereplő által újrateremtett csecsemő. Mire befejeztem az írást, a történetem már nem a halálról szólt, hanem a szerelemről és az életről, minden szépségével, fájdalmával és ambivalenciájával együtt. A halálnak csak az élettel lehet ellentmondani – számomra ez lett a regény tanulsága –, az életet kell választani mindenáron. Második kötetemben, a Bagelben a gasztronómiai gondolatokkal átszőtt szöveg filozófiai kérdéseket vet fel a vegán életmód, vegetarianizmus és húsevés témában, a megszokottól eltérő fénytörésben, abszurd nézőpontból ábrázolva. Az Árnyékkert tavasszal jelent meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Más, mint az előzők, de aki olvasta a Barheszt, finom utalásokból felfedezheti, hogy ugyanannak a családregénynek egyik ágából válik önálló, szerteágazó hajtásokat növesztő mélylélektani nagyregénnyé. A személyes gyökereken túlmutatva archetípusokat jelenít meg. Egy családi tragédiát dolgoz fel, középpontban a valaha varázslatos, mára omladozó, romjaiban is megbabonázó ház és a házat körülvevő árnyas kert, a Stark család és gyermekeik soha meg nem valósult álmainak temetője. Egy harminc éven át őrzött, mindent romba döntő súlyos titok, egy bántalmazó kapcsolat, amelynek elszenvedője a férfi, egy narcisztikus nő, aki cseppenként adagolja az elégedetlenség és szemrehányás mérgét, amely elnehezíti a férfi végtagjait, és kimossa belőlük az életerőt.
– Az egyenlő mérce okán választotta a családon belüli erőszak témájában a férfi mint bántalmazott fél, a rejtett fizikai és lelki manipulációk elszenvedője „felállást” a főhős és felesége viszonyában?
– A bántalmazás legtöbbször nem fizikai agresszióban vagy szexuális erőszakban nyilvánul meg. Sokkal gyakoribbak a manipulációba átcsúszó párkapcsolati játszmák, a hazugságok, titkok, elhallgatások, amikor a mit sem sejtő félnek nincs lehetősége szabad döntéshozatalra. Férfiak kihasználásáról, a bántalmazásnak erről a formájáról kevesebb szó esik. Lia, az egyik főszereplő, a hétköznapi pszichopata figurája, aki nem tud szeretni, csak birtokolni, akinek nincsenek érzelmei, csak szempontjai. Karakterfejlődése a gyermekkori szeretetlen családi háttérben és a szülői elfogadottság teljes hiányában gyökerezik. Így válik zseniális manipulátorrá, aki a közeli barátok számára is áldozatnak tűnik, bár egy ponton az olvasó előtt kezd felsejleni a házasságuk igazi arca. Ennek ellenére egyik fél sem lép ki a kapcsolatból, végtelenítve folytatják egymással a pokoli játszmát, minden problémát szőnyeg alá söpörve és mindenkit kitiltva a Stark házból, akiben felmerül a gyanú árnyéka. Sokan magunkra ismerhetünk abban, hogy gyakran jóval tovább benne maradunk egy rossz helyzetben, amelyből már rég ki kellett volna lépni, de nem teszünk rá kísérletet, hogy megjavítsuk, vagy belássuk, hogy megjavíthatatlan, ehelyett soha meg nem valósuló álmokhoz ragaszkodunk. Stark Gyuri mindenáron fel akarja építeni az álmot, amely egy nagy családról szól, az apaság idealizált képe lebeg a szeme előtt, meg akar felelni a maga elé kitűzött eszményeknek, és nem hajlandó tudomást venni a valóságról.
– Az Aranyélet-sorozat mérgező kapcsolati játszmáira és társadalmi beágyazottságára emlékeztet a Stark család története.
– Ugyanazt a korszakot öleli fel, ilyen szempontból valóban rímel az Aranyéletre, leszámítva a bűnöző életformát. Az Árnyékkert a nyolcvanas évek elejének egyszerűen átlátható világából indul. A fiatal pár eleinte materiális szinten érzékeli a valóságot, a dolgok számukra még mindenfajta rárakódott jelentéstartalom nélkül, önmagukat jelentik. A történet kezdetén a fiú sorkatona, a lány gimnazista, egyértelmű, egymásból következő lépésekkel haladnak előre a kapcsolatukban és az életükben. A rendszerváltás idején már fiatal házasok, Gyuri kreatív mérnökként vállalkozásba kezd, a baráti társaság vezéregyéniségévé válik, mindenkit próbál ösztönözni, utat mutatni és segíteni. Elsőként ismeri fel az informatikában rejlő új lehetőségeket, és gyors ütemben meggazdagodik. Erős tudásvágya, fáradhatatlan munkabírása arra predesztinálja, hogy jóval megelőzze a korát, ami végül teljes elszigetelődéséhez vezet, és depresszióba esik. Hét évig ül a kanapén, ezalatt atomjaira esik szét körülötte a ház és az életük, miközben Lia virul, partikat rendez, majd sorban jönnek a szeretők, férfiak, nők, ki-be járnak a valaha mindenki által csodált álompár életében.
– Szimbólumok, szürreális elemek fonják körbe a zergehegyi Stark házat. Az Árnyékkert az illúziók, a múlt sötét titkainak a gyűjtőhelye?
– Az óriási, dzsungelszerűen gondozatlan kert az eszmények és illúziók temetője, az eltitkolt bűnök gazdag táptalaja. A katartikus végkifejlet felé tart a történet, miközben a Lia személyiségére rímelő, mindent behálózó liánok örök árnyékba borítják a gyümölcsfákat. A Zergehegy tetején álló ház valójában a főhős, Stark Gyuri lelkének tárgyiasult megtestesülése, amelynek falán egy napon különös repedés jelenik meg a túl nagy léptékű, alátámasztás nélküli nappaliban, majd a falakon végigfutó repedések kijavíthatatlan rést ütnek a házasságukon, és Gyuri szívében akkorára nyílnak, hogy nem bírja tovább egyedül tartani vállán a támasztékot, erőt kell gyűjtsön. A házasság mérgező volta egyszerre szimbolikus és valóságos, irracionális és igaz, ahogy a magyar vidéken is hagyománya volt annak, hogyan mérgezték a tiszazugi méregkeverő asszonyok a férjeiket. Így a történet szürreális elemei nagyon is kézzelfoghatók. Gondoljunk bele, hányszor történik életünkben olyan fordulat, amelyről úgy érezzük, ezt már nem lehet felfogni, és másnap reggel egy új, idegen valóságra ébredünk.
– Hanna karaktere, aki az új élet reményével kecsegtető szerelem a férfi életében, az áldozatiság szimbóluma. A fiatal nő teste szinte elfogy, fénylénnyé válik.
– Amikor Gyuri megpróbál kilépni a házasságból, Lia, a birtoklás nagymestere természetesen nem engedi el, elképesztő praktikákat vet be az évtizedek óta működésképtelen házasság látszatának fenntartásáért. Hanna a diszfunkcionális családi rendszer részévé válik, végül leggyengébb láncszemként ő lesz a mérgező kapcsolat fő tünethordozója. Ugyanakkor a lány is kellőképpen önsorsrontó személyiség ahhoz, hogy csak elfojtsa, de ne oldja meg a problémáit. Gyuri és Hanna szerelme igaz, őszinte, mély érzelmekre épül, de egyikük sem mer a saját élete főszereplőjévé válni, hagyják, hogy kényszerpályán haladjon az életük, mint a zergehegyi különös telken a sehová sem vezető sínpár, amely az erdő fái közt tűnik el az éjszínű semmiben.
– A legerőteljesebb lélektani fordulat az Árnyékkertben, amikor Stark Sára az identitásproblémájával szembesülve megtagadja az apját, a nevét, a származását. Elképzelhető hasonló személyiségváltozás?
– Ha valakinek a születésekor elveszik és megváltoztatják az identitását, tudattalan szinten dolgozik benne a titok, és súlyos károkat tud okozni. A súlyos, generációkon át őrzött titkok mindig visszaütnek, és óhatatlanul eltorzítják az ember személyiségét. Kérdés, hogy lehet-e egy életen át titkolni valamit. Hogyan kerül valaki olyan örvénybe, amelyet az első rossz döntés meghozásával indít el, és amely magával hozza a további rossz döntések láncolatát, végül eljut arra a végpontra, ahonnan nincs visszaút, törvényszerűen a mélybe húz, és magával ránt mindenkit? A családon belül a bizalmi hálók szövedéke jelenik meg a történetben, mivel ez a szövedék alkotja magát a családot. Hogyan lehet élni és visszaélni a bizalommal? Ennek különböző szintjei lassan, lépésről lépésre, fokozatosan bomlanak ki. Ahogy a bizalom felfeslik, bizonyos szereplők leveszik az álarcot. Stark Sára személyiségváltozása az édesanyja manipulációiból építkezik, ennek először öntudatlan, majd aktív résztvevője. Végül persze túlfut az eltervezett célon, a romlás feltartóztathatatlannak tűnik, és felfal mindent, ami útjába kerül.
– A történet, ahogy a fülszövegben Gács Anna is írja, hihetetlenül fordulatos és filmre kívánkozó. Gondolt már erre?
– Igen, az olvasói visszajelzések szerint muszáj megfilmesíteni, és már folynak is erről tárgyalások.
