Régi trükk: játék a nyílt térrel

Ha finom könyvet írsz, nem az utca népének, akkor a helyszín se legyen akárhol: ne kereszthuzatos aluljáróban, mocskos kocsmában, tucathelyen. Legyen ez a nyitott tér azért mégis némiképp exkluzív. Állítsa meg az oda nem valókat – mondjuk – a vaskos belépődíj.

S ha ennek a térnek amúgy még híre is van, legendája, romantikája, akkor már a startnál nyertél. Például igen jó helyszínválasztás a most 125 éves Orient expressz. Csak azt kell megvárnod, hogy a hírességeket felsegítsék a nemzetközi hálókocsikba. Ezekben ringatózott Agatha Christie, Josephine Baker, Trockij és Wallenberg, Mata Hari és Václav Havel, Hruscsov és Hemingway, Arábiai Lawrence és Greta Garbo, Marlene Dietrich és Jean Cocteau. Ki-ki a maga cókmókjával, történeteivel, életével.

Külön vonzó a Londontól Isztambulig zakatoló Orient expresszben, hogy minden megállónak megvolt a maga saját mítosza. Ön például tudta, hogy olyik török háremnek saját női zenekara volt, és a muzsikusok meggypiros huszáregyenruhában feszítettek? Tudta, hogy a detronizált szultán egyik fia szorultságában pénzzé tette, eladogatta az aranyfogait. (Majd öngyilkos lett.) Tudta-e, hogy a modern Törökország megteremtője, Kemal Atatürk pasa úgy próbálta leszoktatni a nőket a tradicionális kendődivatról, hogy elrendelte: mostantól minden prostituáltnak – akik korábban mindig fedetlen fővel jártak – fátylat, kendőt kell hordania.

Az Orient expresszben szolgált az a vasúti kocsi is, a 2419-es számú, amelyben 1918. november 11-én a német megadásról szóló okmányokat írta alá a győztes Foch marsall. Majd 1940. június 22-én ugyanezt a kocsit vontattatja oda a compie`gne-i erdőbe Hitler, hogy ebben írják alá a franciák a kapitulációt. (Világtörténelmi adalék!)

(Vladimir Fédorovski: Az Orient expressz regénye. Franciából fordította Sohajda Ferenc. General Press Kiadó.)