Putyin új kiscicája, Orbán Viktor

Ezt is megértük: Orbán Viktor egynapos moszkvai látogatásán úgy hízelgett Vlagyimir Putyinnak, mint cica a gazdinak. Tudjuk, hogy a kormányfő szerint az úgynevezett geopolitikai realitás ezt kívánja, de szerintünk csak egyszerű kétségbeesésről van szó.

Túl az udvariasságon

Orbán Viktor tegnapi moszkvai látogatásán olyanokat talált mondani, mint hogy Magyarországnak „elementáris érdeke„ a „hatalmas Oroszországgal” való „jó és szoros„ viszony, illetve az orosz „nagyszerű szakmai felkészültséget” ajnározta, az orosz technológiát pedig „világszínvonalúnak" nevezte. Nem túl nehéz észrevenni, hogy a magyar miniszterelnök rendkívüli módon igyekezett túllépni a szokásos diplomáciai udvariasságon, hogy teljesen egyértelművé tegye: ő bizony nagyon meg akarja mutatni, mennyire jóban is akar lenni Putyin elnökkel.

Ez sikerült is, hiszen nem nagyon emlékszünk arra, hogy Orbán Viktor hasonló szóvirágokat használt volna bármelyik nyugati ország vezetőjével való tárgyalásán. Persze ennek az is az oka, hogy a magyar miniszterelnök a kötelező uniós csúcsokon kívül meglehetősen ritkán találkozik befolyásosabb európai állam- és kormányfőkkel.

Új barátunk, a hanyatló Oroszország

De mire fel ez a hirtelen jött russzofil fellángolás? Nyilván kell lennie valaminek a háttérben, ami változást jelent a kormányfő korábbi miniszterelnöki ciklusához képest, hiszen akkor Orbán Viktor mintha ezzel teljesen ellentétesen viszonyult volna az oroszokhoz.

Vegyük először azt, amit a kormányfő mondott, miszerint Oroszország geopolitikai súlya igencsak megnövekedett az elmúlt időszakban. Az a helyzet, hogy ezt a kijelentést nehéz akárcsak egy kicsit is komolyan venni. Ha ugyanis túlmegyünk a végletekig leegyszerűsített és fájóan téves „a Nyugat hanyatlik, a Kelet emelkedik" logikán, akkor azt látjuk, hogy bár valóban akad néhány emelkedőben lévő keleti állam, ám Oroszország pont nem tartozik közéjük.

Abban az országban ugyanis még a magyarországinál és a nyugat-európainál is rosszabbak a demográfiai viszonyok – és mint tudjuk, Orbán Viktor szerint ez a hanyatlás legbiztosabb jele. De említhetnénk azt is, hogy akárcsak a többi petroállamnál, úgy Oroszország esetében is az óriási ásványkincs- és energiahordozó-vagyon az ország versenyképességének tartós romlásához vezetett. Nem egészen világos tehát, mégis miféle csúcstechnológiáról beszélt a kormányfő, mert bizony ez a kifejezés Oroszország esetében csak igen kevés iparágra alkalmazható.

Ráadásul az ország energiaexportőri státuszából fakadó hatalmi pozíciója is rogyadozni kezdett az elmúlt néhány évben. Az amerikai palagázforradalom ugyanis teljesen felborította a piacait, és a hagyományosan drágán termelő orosz energiavállalatok korábban kirobbanthatatlannak tűnő beszállítói pozíciói még Európában is elkezdtek megkérdőjeleződni. Még három évvel ezelőtt is őrültség lett volna ilyet állítani, de mostanra elég világosan látszik, hogy Európában belátható időn belül kiváltható lesz az orosz gáz, mégpedig lényegesen olcsóbb alternatívákkal.

Orbán Viktornak egyszerűen pénz kell

Vagy arról van szó, hogy Orbán Viktor a nagy egyszerűsítések hevében teljesen félreolvassa Oroszország helyzetének alakulását, vagy arról, hogy csupán szüksége van egy nagy országra, amelyik hajlandó nem üzleti logika mentén is befektetni hazánkban. Üzleti logika mentén ugyanis – amint azt külföldi vállalatok százai és hazai vállalatok ezrei bizonyíthatják – Magyarországon 2013-ban egyáltalán nem érdemes befektetni.

Maradnak tehát azok, akiknek Magyarország más szempontból is fontos, és akiktől még ilyen körülmények között is remélhetünk tőkét: Kínával, Szaúd-Arábiával, Azerbajdzsánnal már próbálkoztunk, de úgy tűnik, egyiknek sem voltunk olyan fontosak, hogy eltekintsenek attól, hogy a pénzük nálunk bizony nem igazán nagyon fog fialni. Maradtak tehát az oroszok, akikről pontosan tudni lehet, hogy mit akarnak: befolyást az uniós országokban, az egykor volt csatlós államok feletti érdekszférájuk legalább részleges visszaszerzését. Immáron nem tankokkal, hanem energiahordozóik és tőkéjük segítségével.

Orbán Viktor pedig valószínűleg érzi, hogy saját korábbi önmagát köpi szembe, amikor a magát mindmáig büszke csekistának tartó Putyin elnöknek hízeleg. De kényszerhelyzetben van, mert saját kormányzásának köszönhetően más tőkére már nem számíthat. A politikai kényszer pedig nagy úr: úgy tűnik, a nemzeti érdeknél is nagyobb.