Előkerült egy publikálatlan Baksa-Soós interjú

Baksa-Soós János halála után előkerült egy soha, sehol nem publikált, 2007-ben készült interjú, amelyben Tódor János beszélgetett a művésszel. A 168 óra hetilap ezzel emlékezik a Kex egykori frontemberére, a hazáját kényszerűen elhagyva képzőművészként is maradandót alkotó legendára.

Beszélgetniük pedig volt miről, a Baksa-Soós által elvégzett kozmikus egyetemekről, lelkészetről és szellemészetről, a maga mögött hagyott zenész-múltról, az élet feletti repülésről, de arról is, hogy miért nehéz, sőt életveszélyes szakma politikusnak lenni, és mitől lehet meghülyülni közben. Az alapos olvasó az interjú ezen részénél a Herceg látnoki képességeit is felfedezheti.

És megérthetjük azt is, hogy Baksa-Soós János mindannyiunk fölé emelkedett: kiölte a szívéből a haragot – nincs benne gyűlölet azok iránt, akik megfigyelték, megverték, akik miatt el kellett hagynia az országot. Harag nincs, csak a tapasztalat, a világban látott pusztítás miatti felháborodás, és a meggyőződés, hogy „senki sem születésétől gonosz. Az életszakmában mindannyian sok hibával dolgozunk. A gyarlóság a kulturálatlanság miatt van, vagy egyszerűen agyi elektromos hiba miatt.”

„Meglepődött, amikor felajánlották, hogy állítson ki Magyarországon?

Igen, mert ez az első hazai tárlatom. Izinger Katiéké az érdem, hogy kihajtották belőlem. Korábban már felkért egy pesti galéria, de akkor nem volt alkalmam jönni, mert az idő tájt zajlott előbb a jugoszláviai, aztán az afganisztáni és az iraki háború, plusz megtörtént a New York-i tragédia. Ezekben én Berlinből mint katona szellemileg részt vettem, és nagyon megviseltek. Közben persze folyamatosan, mint egy úton lévő művész, napi tizenhét órát dolgoztam.

Hogyan képzeljünk el úton lévőnek egy olyan művészt, aki, mint ön, a napi futáson és úszáson kívül szinte ki sem mozdul a lakásából?

Úgy, mint egy repülőt, ami az élet fölött repül, és egyesíti a képet, amit fentről lát. Végül is mesekészítő a szakmám. Megpróbálom a pusztítást megérteni: hogy miért vagyunk mi emberek ennyire hülyék, hogy tönkretesszük egymást. Az évtizedek óta készülő, immár harmincötezer oldalas hajónaplómban újraíródott sok minden. Nagyon föl voltam háborodva. Úgy éreztem magam, mint egy politikus.

Pedig hát önt inkább apolitikusnak hinnénk.

A politikus aszcendense a művész. A politikusi egy nagyon nehéz, életveszélyes szakma, ők ki vannak téve a támadásoknak. A művészeknek a politikusok barátjává kell válniuk, és egy mesés világképbe kell integrálniuk őket. Ha ezt a mesét nem kapja meg egy ember, és csak politikával foglalkozik, beleőrül. Vitaminhiányos, skorbutos lesz.”

Talán ez, a 168 órában most megjelent interjú az utolsó még nem publikált beszélgetés Baksa-Soós Jánossal, de mindenképpen az utolsók egyike. És mint ilyen, szükséges ahhoz, hogy tisztábban lássuk, ki is volt ő, mit vitt magával az univerzumba, és mit hagyott hátra nekünk, mintegy útravalóul. Lesz min csodálkozni.

(A Baksa-Soós Jánossal készült 2007-es, „A politikusi egy nehéz, életveszélyes szakma” című interjú a 168 óra hetilap frissen megjelent számában olvasható. Kiemelt kép: A 168 Óra borítója, grafika: Nagy László)