Politikai alakítás – Jordán Tamás: A művészek itt nem számítanak

„Köszönöm ennek a méltatlan eljárásnak, hogy hitet öntött belém. Úgy látszik, mégiscsak fontos a színház, ha a politika ilyen erővel harcol a megszerzéséért” – mondja a Kossuth-díjas Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító igazgatója. Színházi irodájában ülünk, a negyedik kávéját issza – kettő még hátravan –, s már-már derűs nyugalommal beszél igazgatói pályázatának sorsáról, vonásai akkor keményednek meg, amikor a társulat iránti felelősségére terelődik a szó.

2017. március 17., 14:08

Szerző:

– Ön szenvedélyes sportfogadó. Mekkora esélyt adott magának igazgatói pályázatának benyújtásakor?

– A fogadásoknál oddsokban számolunk, aki nagyon esélyes, annak 1,1-es az oddsa, ami azt jelenti, ha százat teszek föl rá, tízet nyerek vele. Én az igazgatói pályázaton 1,6-1,7-es oddsot mondtam volna, ami papírformának látszott, vagyis esély, de nem egyértelműen meggyőző.

– Nem jött be. Az önkormányzat viharos ülésen új pályázat kiírásáról döntött. Ezt ki közölte önnel?

– Senki.

– Itt ül a boldog tudatlanságban?

– Természetesen mindenről értesültem, az egyik helyi portál élőben közvetítette is a közgyűlést.

– És ott volt a szakmai bizottság ülésén is.

– Elmentem, de tulajdonképpen nem voltam ott, mert nem hallgattak meg.

– Hogy történt ez, ácsorgott a folyosón, majd elküldték?

– Jött Eperjes, megölelt, benn elkezdték a vitát, főleg az ő hangja hallatszott ki a teremből. Amikor kijött, újra megölelt, félrehúzott, majd jól lehordott, hogy hogy tehettem ezt.

– Mit?

– Hát azt én sem tudom. Állítólag megfenyegették a pályázatát visszavonó ellenjelölt, Dér András támogatóit, de hogy ki, mikor és mivel, arról fogalmam sincs.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Indulatok nélkül, nyugodtan idézi fel a történteket.

– Nemcsak nyugodt, hanem a történtek ellenére hihetetlenül boldog vagyok. Nem tudtam, hogy ennyien állnak mögöttem, támogatnak, beleértve a közönséget, a szakmát, Törőcsik Marit, a nemzet színészeit. Mámorító, hogy ezt az érzést átélhetem. Ez elvehetetlenül az enyém. Gondoljon bele, láttam a saját temetésemet, láttam, hogy mennyien jöttek ki, olvastam a nekrológokat. Ez még olyanoknak sem adatott meg, mint Bessenyei Ferenc vagy Gábor Miklós.

– A polgármester azt mondta a közgyűlésen, Jordán Tamásnak is az az érdeke, hogy tiszta körülmények között nyerjen.

– Ez biztató. Azt nem értem viszont, hogy eddig miért nem voltak tiszták a körülmények. Azt, hogy Dér András pályázata kiszivárgott, én is mélyen elítélem.

– Elítéli? Nem az a normális, ha egy állami, önkormányzati színház vezetői állására pályázó művész még a döntés előtt megosztja vízióit a társulattal és a közönséggel is? Ráadásul ön is nyilvánosságra hozta a pályázatát.

– Ha a kiírás megengedi, hogy a pályázó csak a szakmai bizottság döntése után hozza nyilvánosságra elképzeléseit, akkor ezzel szerintem nincs semmi baj. A szakmai bizottság és az önkormányzat is arra hivatkozott azonban, hogy a pályázat nyilvánosságra hozása után botrányos körülmények alakultak ki. Senki nem vizsgálta, mik is a botrányos körülmények. Én megkértem Dér Andrást, írja le nekem, mire gondol. Reggel megígérte, délben azt mondta, ő ezt nem fogja leírni.

– Mit hallani Szombathelyen és a szakmában, mik lehettek a botrányos körülmények?

– Semmi konkrétat nem hallani, legfeljebb azt, hogy Dér Andrást sokan szidják, gyalázatosnak nevezik, hogy ellenem pályázott. Én úgy gondolom, hogy aki ma kilép a közélet porondjára, annak el kell viselni a pofonokat. A Nemzeti Színház élén engem végig támadtak jobbról is, balról is. Ezeket az ütéseket állni kell.

– Az ön érdekében a polgármesternek videóüzenetet is elküldő Törőcsik Mari – akivel napi kapcsolatban van – hogyan fogadta a döntést?

– Lelkileg összeroppant attól, hogy azzal kellett szembesülnie: a nemzet színészei és általában a művészek ebben a társadalomban semmit sem számítanak. Nem kötelező persze az ő véleményét elfogadni, de még csak egy választ sem kapott, hogy köszönjük, megérkezett az üzenete.

– József Attila költészetével ön most is járja az országot, sőt Erdélyt is. A pályázata körüli huzavona kapcsán eszébe ötlött valamelyik verssor a költőtől?

– Igen. „Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet.”

– Nem lehet?

– Én mindig tudomásul vettem, hogy az igazgatói státus milyen kötelezettségekkel jár. A Nemzeti Színházat – ahol nagy formátumú színészek játszottak, játszanak, egyikük a bal-, a másikuk a jobboldali értékvilágban hisz – meg tudtam őrizni a béke szigetének. A színházigazgató nem állhat ki a saját politikai nézeteivel, hiszen nem csak az egyik oldalnak akar színházat csinálni. Ha viszont egy minőségi, jó színházért, egy életképes társulatért, a közönségért harcol valaki, s őt politikai eszközökkel és érdekekből hurcolják meg és megpróbálják eltávolítani, akkor ez azt üzeni, hogy nem lehet.

– Nemrég megjelent könyvében arról ír, hogy életének minden szakmai momentuma tulajdonképpen felkészülés volt a szombathelyi színházalapító szerepre. A történtek után is hisz a determinációban? S ha igen, mi az értelme a mostani kudarcnak?

– Száz százalékig hiszek a determinációban. Ez a pályázat azért még egyáltalán nem zárult le, de ha nem engem választanak, az sem véletlenül történik. A gondviselés vagy valaki akkor úgy akarta, hogy nekem máshol legyen jobb. Szókratész a védőbeszédében azt mondja: „Jó emberrel nem történhetik rossz, sem életében, sem halálában.”

– Bizonyára arra is gondolt már, hol folytatja, ha nem maradhat a szombathelyi színház élén.

– Azt remélem, hogy ha innen el kell mennem – amit természetesen nem szeretnék –, kapkodni fognak utánam a budapesti színházak igazgatói. Nagyon jó állapotban vagyok a koromhoz képest. Nincsenek egzisztenciális félelmeim. A társulatot azonban okkal féltem. Ezek a művészek miattam jöttek ide, kértem, telepedjenek le a városban, megtették. Minden társulat vezetői februárban döntik el, hogy a következő évadban kire számítanak, és kire nem, aztán márciusban megkötik a szerződtetéseket, majd műsort hirdetnek. Mi már szinte mindenről lekéstünk. Egyetlen megoldás van: meg kell hosszabbítani egy évvel a mandátumomat, mert ha pályázat útján jön új igazgató, akkor nem tudja, melyik színész marad, ki hajlandó rendezni, egyáltalán mi lesz a műsorterv.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Edződik a közéleti csatározásokban, politikai szerepre nem készül?

– Hát nem. Ha viszont nem választanának meg, a közéletből nem húznám ki magam, s kimondhatnám azt, amit gondolok. Akkor már megtehetném.

– Rengeteg bátorító telefont kap, sokan állnak ki ön mellett. Volt olyan vélemény, amelyik meglepte?

– Van. Kerényi Imre nyilatkozta valahol, hogy ő rám szavazott volna.

– Gondolom, újra pályázni fog.

– Ez a kötelességem, ez a felelősségem a társulat iránt.

– El tudja képzelni, hogy a történtek után lesz vetélytársa?

– A szakma tekintélyes részét ismerem, közülük senki nem akar pályázni. Az azonban előfordulhat: megkérnek valakit, hogy pályázzon. Ha bárki művészi rangjával és meggyőző elképzeléseivel jobb lesz nálam, emelt fővel fogadom a döntést. A Nemzetiben Alföldi például jobb igazgató volt, mint én, ezt soha nem tagadtam le. A lényeg, hogy jó kezekben legyen a szombathelyi társulat. Ehhez azonban szakmai és morális mércével és nem politikaival kell mérni a jelentkezőt.

– Miért annyira fontos Szombathely, hogy másfél évvel a mandátumának lejárta előtt önként otthagyta érte a Nemzetit?

– Korábbról kezdem. Tizennyolc évesen belecsöppentem az Egyetemi Színpad világába. A kádári kornak a tűrt kategóriájába tartozó együttesként az értelmiség agorája lett az a színpad. Jancsó Miklós, Szabó István oda hozták a filmjeiket, ott bukkant fel az Omega, Bródy Jancsi és a többiek. Azt hittem, arra való a színházi világ, hogy a bemutatók mellett megvitassuk közös dolgainkat. Erre tettem kísérletet a Merlinben is, de akkor már nem volt együtt a társadalom. A Nemzetiben azt terveztem, hogy beépítjük a szabadtéri színpadot, s az lesz az agorájuk az eszmecseréknek. A megosztott társadalomban erre már nem volt túl nagy esély. Szombathely viszont színházat akart, és a szellemi alapokat én rakhattam le. Agorát itt sem sikerült létrehozni, hiszen az emberek visszahúzódnak, nem mernek szembenézni a gondjaikkal, félnek. Valami fontos mégis történt. Hozzájárultunk a polgárok mentális állapotának javításához. Pedig a vállalkozás először reménytelennek látszott. Volt, aki azt mondta a leendő színházról: eddig is megvoltunk nélküle. Ide figyeljen, válaszoltam neki, ugyanezt mondták a kerék feltalálásakor. De tudja, mit, folytattam, maga nélkül is megvoltunk eddig. Megszületett a színház. Büszke vagyok rá, sokat dolgoztam érte. Mindent megteszek azért, hogy ne lehessen szétrombolni.

A könyv klasszikus karácsonyi ajándék, nincs is jobb, mint bekuckózni egy hideg, ködös, téli napon, és olvasni egy bögre forró kakaó vagy tea mellett. Ebben az összeállításban olyan könyveket ajánlunk, amelyek biztos sikert aratnak a fa alatt.

2024. december 22., 12:49

Már csak pár nap van vissza karácsonyig, szóval ilyenkor már bátran lehet hangolódni az ünnepi filmekkel. Mutatjuk a Disney+-on fellelhető legjobb alkotásokat, amiket tényleg nem érdemes kihagyni.