Pedig én jó anya voltam
1979-ben egy brutális kettős gyerekgyilkosság rázta meg Budapestet. Az újságokban az idő tájt a bűnügyi hírek közt vezető helyen szerepelt a budapesti levélkihordóból színházi munkássá lett fiatalember tragikus története. Az újsághírek alapján indult el a férfi családjához Vajda István, és készített tényfeltáró riportsorozatot a férfi édesanyjával. A beszélgetésekből évekkel később megrázó erejű monodrámát írt A gyilkos anyja címmel. A döbbenetes őszinteséggel kitárulkozó anyafigura megformálása hatalmas lelkierőt, koncentrációt és olyan eszköztelen színpadi jelenlétet igényel, mint talán csak a görög drámák nőalakjainak előadása.
A szerző eredeti dramaturgiai megoldása szerint a darab hőse nem a tettes, a sorstársai közül kiválni, kitűnni törekvő, lázadó kézbesítő, a bűnös és pusztulásra ítéltetett fiatalember, hanem a fiú kálváriáját végigkísérő tanú, a gyilkos szerencsétlen édesanyja. Aki fájdalmában, önvádját elhallgattatva, önigazolásul mindvégig csak azt hajtogatja, „Pedig én jó anya voltam...” Pogány Judit sokrétű, árnyalt jellemrajzával, eszköztelen szuggesztivitásával újfent bebizonyíthatta, nemcsak jó, de nagy színésznő is.
Pogány Judit a magyar színjátszás egyik legsokoldalúbb és leghitelesebb színésznője. Kaposvártól az Örkény Színházig tartó változatos és gazdag színészi pályája során megmutatkozott már anyaszerepben. Ahogyan azonban a Pinceszínházban bemutatásra kerülő önálló estjében alakítja az utolsó magyar halálraítélt édesanyját, az finoman szólva is: sokkoló.
A darabot november 26-án 19 órai kezdettel Fischer Iván Lakásszínházában tekinthetik meg. Mivel a több éve futó produkciót kiszakították valódi környezetéből, az est különlegessége, hogy az kísérlet a színésznő számára is, hogy egy új környezetben, intim térben, karnyújtásnyira a nézőktől hogyan működik az előadás monodrámaként, a megszokott színpadi cselekvések, akciók nélkül.
