Öt garas Londonban

Sorra jelentek meg a „napi 5 dollárból...” receptjét variáló útikönyvek. S annyira beleégtek a köztudatba, hogy az Amerika-barátsággal egyáltalán nem gyanúsítható Magyar Népköztársaság is eszerint számolt, ha kiengedett Nyugatra: 14 napra 70 dollárt kaptunk. Napi ötöt. Pedig közben történt egy s más, ami miatt egyáltalán nem érezhettük magunkat amerikai ifjaknak: háború, romeltakarítás, infláció. (Igaz, még a hatvanas évek derekán laktam magam is a Latin-negyedben napi 11 frankért, ami akkor nem volt két dollár sem...)

A receptet most újrapróbálják. Írtam már ebben a rovatban az 5 drachmáért Athénban, ugyanennyiből Rómában című szórakoztató történelmi kalauzokról. Most Shakespeare Londonjában tehetünk időutazást 5 garasért naponta.

London a bevándorlók városa: többen halnak meg, mint ahányan ott születnek. (Modern mód...) Pedig gazdagok az egészségügyi hagyományok: akinek tuberkulózisa van, egyék csigát házastul, aki asztmás, fogyasszon meleg rókatüdőt. Igazi angol, persze, marhát eszik. Meg halat. A hattyúból készült ételek a legdrágábbak. Nincs keletje a főzeléknek, gyümölcsnek. A kor festményein azért nem mosolyognak a modellek, mert fogaikat tönkretette a cukor. Még a királynőét is. Akit pedig a pápa respektált: azt mondta őszentsége, ha feleségül vehetné őfelségét, gyerekeik az egész világot uralnák... (De erre nem került sor.)

Erzsébet rendet tartott. Gyereknek felnőtt jelenlétében leülni még étkezéskor sem volt szabad, állva ettek azok, mint a lovak. Halállal lakolt, aki ölt, útonállt, boszorkánykodott, nemi erőszakra vetemedett, sólymot lopott, vagy leengedte a mesterséges tavak vizét. Hóhér azonban nem volt ehhez: hentest alkalmaztak, akinek a jutalma az volt, hogy a kivégzés után eladhatta az akasztott ember kötelét, amely szerencsét hozott. (Neki magának biztosan...)

Szórakoztató könyv, noha a humort és iróniát fukar kezekkel méri.

(Richard Tames: Shakespeare Londonja napi öt garasból. Fordította Jutai Péter. Scolar Kiadó.)