Orosz krém

Ki volt a legjobb? Ott is nagy kérdés az efféle, ahol szakadatlan a történelem. (Bár a „ki az igaz magyar” csak itthoni hordókról szól nagyot.) Az egy személyben megtestesülő országimázs azonban jó tömegkommunikációs játékra is ad lehetőséget más, kevésbé harapós nemzeteknél.

Az elit és a plebs véleménye nyilván széttart, és nem az elit képviselői vannak többen. Nagy-Britanniában is izzadtak a televíziós szerkesztők (mert hát ott műsoroztak, szavaztak, vitáztak erről elsőnek), hogy ne Diana hercegnő győzzön, hanem Churchill. (Aki ezt már a világtörténelem legvéresebb háborújában is megtette.)

Moszkvában a 45 millió internetes, SMS-es szavazat sem tudta behozni a 12-es döntőbe Lev Tolsztojt. Sokáig Sztálin volt az élen. (Aztán egy vírus miatt meg kellett semmisíteni a rá adott voksok egy részét. Sokan mondják: szerencsére.)

Így lett a legnagyobb orosz Alexandr Nyevszkij (Eizensteinnél: „a jégmezők lovagja”), mindjárt innen, a modern 13. századból. (A fejedelem egyik nagymamája kun volt, dédapját, Kötönyt a nem kifogástalan modorú pesti nép koncolta fel 1241 márciusában.)

A második legnagyobb orosz – meglepetésre – Sztolipin. Néhai miniszterelnök, konzervatív politikus, a régi Oroszországnak talán az utolsó erős embere. „Sztolipin-nyakkendőnek” becézték a „nem cifra, de jó szoros” hurkot az 1905-ös forrongás után a vesztőhelyeken... (Akadtak akasztottak.) Sztolipint aztán 1911-ben a kijevi operaház díszelőadásán lövik le.

Még dobogós helyen, a harmadikon: Sztálin. Konspirátor, szervező, diktátor, világháborús győző, a szuperhatalmi státus megalapozója.

A negyedik Puskin, ötödik Nagy Péter, hatodik Lenin. Csak utánuk jön Dosztojevszkij, majd Szuvorov, a legyőzhetetlen hadvezér, aztán a rendszerező elme, Mengyelejev, valamint a Rettegett (vagy Rettenetes) Iván, a német hercegkisasszonyból lett bővérű, hosszan szűz II. (Nagy) Katalin és a felrobbantott II. Sándor.

Játék, tanulságokkal!

(A tizenkét legnagyobb orosz. Szerkesztette Szvák Gyula. Kiadta a Russica Pannoniana.)