Örökre elveszett a Somló
Meghalt Somló Tamás. Két dal villant be azon a reggelen, amikor megtudtam. Az egyik A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián című LGT-nóta volt, amelyben azt éneklik róla: „Varsóban elveszett a Somló”. A rajongók jól tudják: egy szép lány, egy hatalmas szerelem miatt. A másik szintén egy LGT-szám, amelyet ő énekelt: „Nem adom fel, míg egy darabban látsz.” Még el sem sirattuk Esterházy Pétert, a rák ismét legyűrt valakit abból a nagyszerű nemzedékből. Somló Tamás is ikonikus alak volt, a nagy rockgeneráció különleges figurája.
Közismert: cirkuszi artistának készült, sőt, „táncolt is a kötélen”. De húszéves sem volt, amikor az Omegában ő énekelte a tizenévesek egyik fontos életérzésdalát: „Azt mondta az anyukám, hogy nem tetszik a frizurám.” Néhány év múlva előbb a Nonstopban bukkant fel, majd 1973-tól ő fújta a szaxofont a Locomotiv GT-ben, és különleges fekvésű hangjával új ízt adott a zenekarnak, miközben „korrekt” szinten basszusgitározott. „Ha nem bírod már elviselni” – ma is magam előtt látom a Ringasd el magad jazz-rockos feldolgozásának klipjét, amellyel bemutatkozott az LGT-rajongóknak. Értett az erős, férfias érzelmekhez – felejthetetlenek az olyan dalok, amelyeknek „felelgetős” énekében ő vitte a prímet (Vallomás, Álomarcú lány). Jól állt neki a kemény rock (Ülök a járdán), és humorért sem ment a szomszédba. A Boogie a zongorán remek paródiája és a Primadonna groteszkje mellett volt egy igazán morbid dala, amely sajnos most aktuális lett: „Nekem ne merjen senki a síromra tenni egy szál fehér liliomot / mert rá találok lépni és félreértésre adhat komoly okot.” A koncerteken mindig apró kunsztokat mutatott a szaxofonnal vagy más hangszerrel, visszaidézve cirkuszos előéletét.
Örökmozgó, örökpezsgő lénye azóta is sokszor feltűnt, hófehér haja ellenére is maradt benne valami gyermekien bohém. „Artúrról” (azért választotta ezt a becenevet, mert sokszor hívták tévesen Somlainak, és a nagy színész tényleg Artúr volt) azt tartották, hogy soha nem fog megkomolyodni. Erre ő csattanós válaszként 57 évesen jogi diplomát szerzett.
Emlékszem egy estére a Bem-rockparton: néhány cimborával együtt elvitatkoztunk közéletről, antiszemitizmusról, és a „bolond” Somló hihetetlen éleslátásról tett tanúságot. Utoljára két évvel ezelőtt láttam színpadon, az Óbudai Társaskörben a Budapest Ragtime Band vendégeként lépett fel a megszokott tűzzel és jókedvvel.
Aztán áprilisban megláttam a Bródy-koncerten. Rögtön tudtam: nagy a baj. Most inkább azt a társasköri estét próbálom magam elé idézni róla záróképként.
