Orbán „kompromisszumkészségét” is megismertük húsz év alatt
Három klasszikus tárca maradt értelmezésem szerint az új kormányban. A külügyi, a belügyi és honvédelmi. Az lepett meg, hogy Németh Zsolt – aki ifjan agyagba akarta döngölni a kommunistákat – nem kapott a ’98–2002-es beosztásához méltó feladatot. Akkor ugyanis külügyi államtitkár volt. Az ember kombinál. Vagy jól, vagy rosszul.
Visszaemlékszem Németh Zsolt egyik nyilatkozatára a 168 Órában. Hangsúlyozom, csak az emlékezetemre hagyatkozom. Előre is elnézést kérek, ha tévednék. Egy azonban biztos: Németh Zsolt azt mondta, hogy a környező országokkal való külpolitikai kérdésekben személyesen Orbán Viktor döntött, az egyéb külügyi kapcsolatainkban Martonyi János. Akinek a kompromisszumkészsége közismert, sajnos ebben az esetben szerintem nem lett volna szabad meghajolnia. Mert Orbán „kompromisszumkészségét” is megismertük húsz év alatt. Csak feltételezem, hogy N. Zs. ejtésének oka ez az elszólás. Bár nem kampányban történt. A szomszédos országokkal szembeni külpolitikánk nem éppen sikertörténete a ’98–2002-es ciklusnak.
A kettős állampolgárság témája a szlovák fél oldaláról nem hiszem, hogy virágkapus fogadtatásra talál. Annál is inkább, mivel a nacionalista kártya minden Kárpát-medencei országban ütő lap, a kampányokban előhúzzák a pártok. Ami ugye a nemzeti kisebbségben lévő pártok esélyeit nagyban rontja. A jelek szerint ez Szlovákiában markánsan megtörtént. És még nem látjuk a végét. Ezek szerint az új kormány ellensége a szlovákiai magyar pártoknak?
Ahogy én látom, Orbántól a külügyi feladatokat Semjén Zsolt veszi át. Akiről azt feltételezem az eddig tapasztaltak alapján, hogy mielőtt karakteres véleményt mondana ki, feltétlenül megkérdezi Orbán Viktort: mi is a véleményünk ebben vagy abban a kérdésben, Viktor?
Orbán okult. Ha balhé lesz a kettős állampolgárságból, azt más vigye el. Így aztán Németh Zsolt háttérbe szorítása talán csak számomra meglepetés.
Tősér István
Miskolc
