Nézőművészeti esztrád
Pontosabban: EztRád. Ez a szójáték ugyanis az előadás címe, ezzel ajándékozza meg a Nézőművészeti Kft. a Szkénével közös produkcióban készült előadásának a nézőit. Így aztán mindenki számára az első perctől kezdve világos, hogy nem valami szmokingos-flitteres esztrádműsorról lesz itt szó. (Na, az lenne csak a meglepetés a Szkéné színpadán!) Mégis, vagy épp ezért, pompásan szórakozunk.
Erről a Nézőművészeti Kft. állandó tagjai, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László és Kovács Krisztián mindig gondoskodni szokott, most pedig még a hozzájuk csatlakozott Molnár Gusztáv és Parti Nóra is segít nekik ebben.
Hírek és álhírek, fontos és érdektelen információk – ezt önti ránk, rád a média, az internet napi huszonnégy órában, ezekből szemelgetnek az alkotók, ezeket tálalják elénk sok humorral, zenével, tánccal és persze, ahogy szokták, a közönség gyengéd „macerálásával”. (Elnézést, ez az interaktivitást jelenti.) Egy színházi kísérletnek lehetünk tanúi, mint a Nézőművészeti Kft. produkcióiban általában. Nem drámát vagy vígjátékot látunk, hanem ötletszerűen sorjázó rövid jeleneteket, zenés-táncos magánszámokat, groteszk kabarékat és párbeszédeket közéletünk mindennapjaiból. Menekülteket anyáz a kamionos, apukát harmadik gyerekként próbál elsütni a csokért folyamodó család, a közönség szavazatával döntik el, kinek a legmagyarabb a bajusza a a vetélkedőben.
Mucsi Zoltán és Katona László bemutatja, hogyan lehet három női névvel és néhány kötőszóval hosszú percekig „beszélgetni”, sőt ölre menni. (Rendező: Scherer Péter.) Emlékezetes perceket szerez Parti Nóra a cigánylány songjával, nos, ebbe az életbe, ebbe a sivár, örömtelen sorsba csak beleborzongani lehet. Borzongunk és nevetünk, ahogyan ezt a Szkénében oly sokszor szoktuk tenni. Felröppen persze jó néhány poén csak úgy, például rögtön az elején az ősrobbanás, az élet keletkezése és a Boeing-alkatrészek sajátos összefüggése kapcsán, amin aztán felhőtlenül lehet kacagni. De azért a szerzők, akik írásaikkal, ötleteikkel segítettek létrehozni ezt az előadást – Dragomán György, Háy János, Tasnádi István, Vinnai András – gondoskodnak róla, hogy torkunkra forrjon a nevetés. Hiszen a valóság, amiben élünk és aminek néhány morzsája itt terítékre került, úgy nevetséges, hogy cseppet sem lesz tőle jókedvünk.
