Nem magyarázza az életet, hanem az élet része

December 7-én este kezdték árusítani а fővárosi Moszkvа nevű könyvesboltban, s már az első két nap csaknem kétszázat adtak el az új Pelevinből. Ilyen sebességgel csak - a magyar olvasók előtt is jól ismert -

Borisz Akunyin, Gyina Rubina, vagy Dan Brown, Terry Pratchettkönyvei fogynak Oroszországban. A nagyon jó nevű Ekszmokiadó a hatalmas példányszámmal valószínűleg jól felmérte „házi szerzőjének” népszerűségét és eladhatóságát az oroszul olvasók piacán, s döntését talán még azelőtt hozta meg, hogy Pelevin az elvitathatatlanul dicsőséges harmadik helyen végzett a Nagy Könyvirodalmi díjért folyó versenyben a „t”című tavalyi regényével.

Pelevintől megvilágosodást várnak az olvasók, azt, hogy újból és újból felnyitja a szemüket a hátborzongató valóságra. - A kötet első darabja, a Burning Bush hadművelet című kisregény a legjobb azok közül, amelyeket a legutóbbi időkben oroszul olvastam és mindenképpen a legokosabb – írta a

Kommerszántkritikusa, azon kevesek egyike, akik még a megjelenése előtt kézbe vehették az Ananászvizet. - Nagyon fontos, hogy újból van olyan szöveg, amely nem leírja, nem magyarázza az életet, hanem az élet része. Örülök, hogy ezt Pelevin írta, és ha a tekintélyes médiumokban nem számítana rossz ízlésnek az elragadtatás kinyilvánítása, kimondanám: büszke vagyok arra, hogy kortársa lehetek.

Egyáltalán nem annyira lelkes a

Novaya Gazeta,amely úgy látja, hogy az első kisregény Pelevin nagyon korai prózájának fáradt variációja. Tulajdonképpen az egész kötetet korai piszkozatok fáradt átdolgozásának hatna, ha nem fityegnének rajta a hamarjában odavarrt csillogó gombként az évad politikai aktualitásai – a gazdasági válság, a WikiLeaks, a Lada Kalinában hajtó Putyin. És ha nem járná át a keserűség – fogalmazza meg fenntartásait a szerző.

A

gazeta.ru szerint Viktor Pelevin új kötete vigaszt nyújt azoknak, akik már nem hisznek a saját szemüknek. - Az író egy második Julian Assange – kiszivárogtat, letépi az álarcokat, leleplezi a felsőbb és az alsóbb szellemek levelezését. Szörnyű kimondani is: ezúttal úgy látszik, valóban erősen bosszantja a valóság, amely az utóbbi években afféle sportpálya volt a számára, ahol paradoxonait, szóviccet és iróniáját edzette. Pelevin a jelenkor bélműködését hallgatja, joggal feltételezve, hogy abban több az igazság, mint a szavakban, és a hozzá csatlakozó olvasó, aki már-már beleőrül az őt körülvevő abszurditásba óriási elégtétellel állapíthatja meg, hogy minden tényleg olyan, mint amitől félt – foglalja össze a tárgyhoz illően kissé szürreál hangvételben a kritikus. És még hozzáteszi: egy éve Dmitrij Medvegyev elnök elmondta, hogy egy múlt századi orosz tudománytörténészt, Erich Maria Remarque-ot és Pelevint olvas. Vajon kézbe veszi-e az Ananászvizet, s ha igen, Twitter-blogjábantesz-e megjegyzést ahhoz, hogy a Kremlben van egy szoba közvetlen vonallal a Sátánhoz?

Számosan kutatják a Pelevin-jelenséget, ami teljesen értelmetlen egy olyan ember esetében, aki, mint maga mondja, „még soha nem találkozott önmagával” - írja egyik tudós rajongója. Az

openspace.rukulturális portál 40 000 internetezőt bevonó tavalyi szavazása a most 48 éves írót hozta ki Oroszország legbefolyásosabb entellektüeljének. (A harmadik helyre Leonyid Parfjonov televíziós műsorkészítő került, akiről ittolvashat). Amiből a portál szerkesztősége azt a következtetést vonta le, hogy napjainkban is nagyon jelentős az irodalom hagyományosan erőteljes hatása az orosz társadalomra.

A témához tartozik:

Ébredj fel hírességként! – Kiosztották Oroszország legjobban fizető nem állami irodalmi díját

Ajánlat: További írásokat Oroszországról az

oroszline.huoldalain olvashat.