Nekünk húsz
Most ne fanyalogjunk, most ne kezdjük mondani, hogy nem kapta meg se Chicago, se Madrid, se Tokió, pedig nem először jelentkeztek. (A brazil győzelemről további részleteket a Glóbusz rovatban, Aczél kolléga jóvoltából tudhatnak meg.)
Most tehát csak annyit jegyezzünk meg, hogy van Magyarországon egy szervezet, vagy inkább egy mozgalom, mint a neve is mutatja (BOM: Budapesti Olimpiai Mozgalom), amely fejébe vette, hogy a magyar főváros igenis megrendezhetné a kettőezer-húszas nyári olimpiai játékokat. Úgyhogy most tényleg hagyjuk, hogy mely városok vették még a fejükbe mindezt, meg hogy mi hiányzik még nekünk, mi nem.
Most, hogy a kettőezer-tizenhatos olimpia éppen elkelt, tehát ha komolyan gondoljuk a dolgot, tényleg a körmünkre ég lassan – most tehát, ha a Károly körút felé járnak, lassítsanak kicsit annál a szabadtéri tárlatnál, amely a hajdani bazársor hűlt helyén, egy ideiglenes kőkerítésen látható.
Fényképek és rövid írások emlékeztetnek minket, budapestieket erre a merész tervre, megtudhatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben már tizenegyszer felmerült a pesti olimpia terve (a húszast meg is kaptuk, de világháború lett helyette), meg azt, hogy a fővárosiak hetvenhét százaléka helyesli az ötletet, meg hogy mindezt politikai hovatartozástól függetlenül teszi. Megnézhetjük a helyszínekre vonatkozó terveket is, emblematikus képeket a közelmúlt olimpiáiról, és azokat a propagandaképeket is, ahol a jelen nagy bajnokai (Kovács és Janics, Vajda, Kiss Gergely, Nagy Tímea és a többiek) az eljövendő bajnokaival mosolyognak a kamerába.
Reménykedjünk, abból nem lehet baj.
