Múzsák és regények – Szerelem és halál a költői negyedben
A legköltőibb kerületben vagyunk, a Zappa kávézó teraszán. Forró a nap, bizonyára a korpulens írónak is gyöngyözik a homloka, hiába a frissítő szökőkút, mivel a kabáton kívül még mellényt is adott rá a meggondolatlan szobrász. Talán csak azért nem mozdul, mert ezt a teret a halála utáni évben (1911) mégiscsak róla nevezték el, és innen nemcsak a sörözgető diákokat, pesti hölgyeket és urakat figyelheti kedvére, de egyenest rálát utolsó éveinek boldog otthonára.
„Itt a Mikszáth Kálmán tér 1.-ben lakott az első emeleten A jó palócok szerzője imádott feleségével, Mauks Ilonával – meséli nekünk Nyáry Krisztián, akinek a vezetésével rendhagyó irodalmi sétán vettünk részt a Margó Irodalmi Fesztivál keretén belül. – Azért is szerette ezt a helyet, mert a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselőjeként még pocakosan is könnyen átsétált a Sándor (ma Bródy Sándor) utcába, ahol a régi képviselőházban (ma Olasz Intézet) az egykori parlament kulisszaélete forrt, zajlott, vagy ahogy az író mondta: bugyborékolt.”
1910 tavaszán ünnepelték Mikszáth írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból nemcsak összes műve, regénye és novellája jelent meg díszkiadásban, de még a nemzet apraja-nagyja is (beleértve a főrangú politikusokat) ajándékokkal halmozta el az írót. Szülőfaluja, Szklabonya például felvette a Mikszáthfalva nevet, postán feladott egy szarvast, a Máramarosszigeti Nőszövetség pedig jóféle disznótorost küldött a kulináris élvezetek hódolójának. Az irodalomkutatók szerint talán ez is okozhatta Mikszáth halálát. Na meg Ilona töpörtyűs túrós csuszája, amit az író kedvelt szokása szerint elalvás előtt az ágyban fogyasztott el feltornyozott párnák közt. Mikszáth erdélyi kampánykörútja során rosszul lett, és miután hazatért, egy májusi hajnalon meg is halt. Már nem láthatta könyv alakban A fekete várost.
A Horánszky utca felé kanyarodva megtudjuk, hogy miért is volt (és van most is) különös varázsa a Józsefváros eme vidékének. Arisztokrata paloták, papi intézmények, szerényebb és fényesebb bérházak, vendéglők, a múzeum és az egyetem közelsége már a 19. század közepétől ide vonzotta nemcsak a pesti polgárokat, diákokat, de a kalandos életű tollforgatókat is. A környék pezsgő élete, szegénysége és gazdagsága témát kínált az irodalomnak, számos író és költő talált itt pénztárcájának megfelelő lakhelyet a reformkor és a kiegyezés idején, és a jóval későbbi évtizedekben is.
„A Horánszky utca 20.-ban 1938-ban lakott piarista diákként a tizenhét-tizennyolc éves Pilinszky János, aki nem kedvelte különösebben az iskolát, mert nem volt jó tanuló, zárkózott volt, és magányosan verselgetett. Egyszer osztálytársaival Solymárra mentek barlangászni. A kaland kedvéért egy melléküregi bejáraton vágtak neki a túrának, aztán a sötétben alaposan eltévedtek. Pilinszky javasolta, hogy amíg megtalálják őket, mondjanak egymásnak verseket. A költő számára itt derült ki, hogy ezek a fiúk is érzékenyek a lírára, és így talált igazi barátokra.”
Hallunk még az utca jezsuita intézményeiről, a pacaljáról híres Zerge vendéglőről és hogy itt az írói és a papi világ mindig keveredett. De nem megyünk el szótlanul a nemzet költője hitvesének, Szendrey Júliának az utolsó lakhelye mellett sem. A szerelmes nő tizennyolc évesen, március 14-én éjjel francia mintára kokárdát készített Petőfinek, és az ő ötlete volt, hogy a jelképet a szív fölé helyezzék. Másnap este már mindenki ezt hordta. Költő és műfordító lévén neki köszönhetjük az első Andersen-fordítást, de az utókor sokáig csak a hűtlen özvegyet látta benne, aki nem halt utána Petőfinek, hanem (huszonegy évesen) még másodszor is férjhez ment. Kevesen tudják, hogy a kisfiával egyedül maradt Júliát apja, Szendrey Ignác nem óhajtotta eltartani, pedig a Károlyi grófok gazdatisztje lévén ez módjában állt volna. Így az asszonynak csak egy újabb férj jelenthetett kiutat. A Zerge utcába (ma Horánszky) már akkor költözött, amikor tizennyolc évig tartó pokoli házasság után elhagyta Horvát Árpád orvost (a professzor folyamatosan megcsalta és verte), akinek négy gyermeket is szült. A magyar George Sand rendszeresen írt különféle társasági lapoknak, és úgy tűnt, hogy a nála fiatalabb Tóth József házitanító oldalán talán megtalálja a szerelmi boldogságot. A beteljesülésre azonban nem maradt idő: Júlia harminckilenc évesen méhrákban meghalt.
Az eredeti háznak már csak a homlokzata van meg, mégis el tudjuk képzelni, hogy Júlia halálos ágyánál megjelenik itt a három férfi: a férj Horvát Árpád, a sógor Gyulai Pál, valamint a szerető Tóth József, és megegyeznek, hogy Júlia naplóját, amely leleplezné Petőfi hűtlenségét vagy Horvát perverzióját, örökre elássák. Csak fél évszázad múlva (1930-ban) Mikes Lajos hozza nyilvánosságra a Nemzet Özvegyének megrendítő önéletírását.
Krúdy Gyula pedig egy ideig kimondottan Szendrey Júlia iránti tiszteletből bérelt ebben a házban lakást, ahol érezni vélte a boldogtalan asszony szellemét.
A Bródy Sándor utca sarkán megleljük a Zerge vendéglő hűlt helyét, majd felnézünk a bérház emeletére, ahol 1921-ben Mikes Lajos, az Est-lapok szerkesztője bérelt egy lakást lányának, Mikes Klárának, aki fiatal lányként itt lakott a barátnőjével.
„Egy este a barátnő elhívta Klárát egy eljegyzési vacsorára, ahol nem más, mint Babits Mihály és Tanner Ilona készültek különös házasságra. (Korábban a fiatal költőnő a még fiatalabb Szabó Lőrinc menyasszonya volt.) Ebben a társaságban találkozott Klára Szabó Lőrinccel, aki a vacsora után hazakísérte. És miután megcsókolta a lány télikabátjának gallérját, megkérte, hadd mehessen fel hozzá beszélgetni, verseket olvasni. A csókok után hamarosan ők is megesküdtek. Ebben a házban Klára még nem sejti, milyen gyötrelmes lesz házassága a költővel, mert nemcsak futó viszonyokat, fellobbanásokat kell majd megbocsátania férjének, hanem a Korzáti Erzsébettel való szenvedélyes szerelmét is.”
Aztán a szemben lévő házon meglátunk egy emléktáblát, miszerint Jókai Mór is itt lakott szeretett feleségével, Laborfalvi Rózával egy dúsan berendezett, fényűző lakásban 1885-től 87-ig. „Első Róza”, a híres színésznő, aki március 15-én a forradalmi tömeg előtt szájon csókolta az ifjú Jókait, a Bródy Sándor utcai házban tüdőgyulladásban halt meg. Jókai ekkor összeomlott, egy időre még az írást is abbahagyta. Grósz Bella csak pár év múlva kopogtatott a nagy mesélő szívén.
Érdekes, hogy ez idő tájt ugyanebben az utcában a húszas szám alatt lakott a tizennyolc éves Bródy Sándor éhesen, nyomorúságos körülmények között. Jóban volt Jókaiékkal, és habár stílusuk meglehetősen különbözött, az írófejedelem Bródyt a tanítványának tekintette. A szegényszagú házakat már lebontották, csak felidézni tudjuk az utca névadójának Nyomor című ciklusát, melyben a nagyváros szenvedését, nélkülöző lakóit tette halhatatlanná. Az itt készült novellák meghozták számára az áttörést, szerzőként a magyar Zolát látták benne.
A Rádió épületéről meg csak annyit, hogy nemcsak Babits és Szerb Antal járt ide előadásokat tartani, hanem ötvenhat őszén Örkény István is itt mondta el híres mondatát: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” Ezt később más is alkalmazta.
A Szentkirályi utcában sétavezetőnk elmondja, hogy az irodalmár és drámaíró pap, Csiky Gergely püspöki engedéllyel költözött ide a Józsefvárosba, ahol aztán minden idejét a színművekre és a hírlapírásra fordította. Amikor pedig egyházi feljebbvalói megrótták profán művészetéért, válaszképpen
Csiky kilépett a katolikus rendből, evangélikus lett, és mindjárt meg is nősült.
Nem pihenünk, vonulunk Krisztián után, aki meg sem áll a Mária utcán a 12-es számú házig. A szomorkás épület ötvenhatos golyónyomokat visel, nem is hinné az ember, hogy egykor itt lakott Heltai Jenő, aki elindulván a siker útján itt vehette birtokba első nagypolgári otthonát. Az ő szerelmes verseiben tűnt fel először nyilvánosan a „szeretkezés” szó, amelynek papírra vetéséhez akkoriban nem kis merészség kellett. Heltai urbánus erotikus költészetét egy időben a fiataloknak tiltották, de ez csak fokozta népszerűségét.
A 16-os szám a Mária utcán pedig ismét Mikszáthé. Itt éltek Mauks Ilonával fiatalon és szegényen, amikor a hírlapírás még alig jövedelmezett. Első gyermekük is e ház falai közt halt meg, s ekkor döntött úgy az író, hogy el kell válnia hitvesétől, mivel körülményei nem teszik boldoggá a házasságát. Hét évvel később aztán újból megkérte Ilona kezét.
Addig sétálunk, amíg kiérünk az Üllői útra. Itt óriási a zaj, de azért költők itt is laktak. A 21-ben például valamikor Kosztolányi nézett ki az ablakon, és csodálta az Üllői úti fákat. Most alig van fa az út mentén. A túloldalon pedig Kormos István írta a Vackor-meséket, és néha elmondott egy-egy sosem hallott verset. Felesége, Rab Zsuzsa műfordító sokszor sírdogált emiatt, hogy a költő szélnek ereszti poétikus sorait, és nem akarja azokat leírni. Bizonyos remekművek örökre e falak közt maradtak.
Fotók: Merész Márton
A Reviczky utca már sokkal csendesebb, és előttünk nemcsak macskakövek, de karcsú fák is vannak.
„1935-ben ide, Bánffy Miklós gróf bérpalotájába költözött az 5-ös szám alá a Karinthy család, mivel lágymányosi otthonukból épp kilakoltatták őket, mert adósak maradtak a lakbérrel. Bánffy rögtön felajánlotta segítségét, ráadásul ő is a palotában lakott. Karinthy Frigyes és Böhm Aranka esténként seregnyi vendéggel állított haza, pedig megesett, hogy csak baracklekvár volt a menü. Karinthy ezen a helyen vette észre, hogy agydaganata van, és mikor visszatértek Olivecrona professzortól a műtét után, e falak közt vetette papírra az Utazás a koponyám körül című regényét.”
Az utolsó állomás a Reviczky utca 7-es szám.
1916-tól Babits Mihály lakott itt, akihez Ady halála után egy ideig Csinszka járt, hogy megmutassa a rajzait és hogy múzsaként is szorosabb kapcsolatot építsen a költővel. A „mélabús királyfi” hagyta magát szerelembe sodorni, de a furcsa viszony alig egy évig tartott. Boncza Berta Márffy Ödön felesége lett. Később ebbe a lakásba fogadta be Babits a nyomorban élő fiatal tehetséget, Szabó Lőrincet, aki rajongott a mesterért és egyfajta titkárként segítette a költő munkáját. Így egy nap ő nyitott ajtót a Babitshoz érkező ismeretlen költőnőnek, mert a mester nem akart borotválatlanul mutatkozni. Szabó Lőrinc azonnal udvarolni kezdett Tanner Ilonának, kávéházba és moziba jártak, majd jegyességre léptek. „Boldog ember vagy, hogy olyan szép menyasszonyod van!” – sóhajtotta ifjú barátjának egy éjjel Babits, mire a tanítvány felajánlotta mesterének kedvesét. Ilona nagy meglepetésre elsőre igent mondott az új férjjelöltnek, de Szabó Lőrincnek ezt az alkut soha nem tudta megbocsátani.
Vajon hány felderítetlen irodalmi titkot rejthet még a környék?
