Modern lovagoki járják a magyar falvakat
Tizenkét éve jegyezték be hivatalosan a Falvak Kultúrájáért Alapítványt, melynek célja a hátrányos helyzetű kistelepülések kulturális, társadalmi, gazdasági, közösségi életének segítése, fejlesztésének támogatása. Pénzt ugyan nem tud adni, de számos egyéb módon az aprófalvak mellé áll az alapítvány, amelynek tevékenységéről Nick Ferenc kuratóriumi elnökkel, a Magyar Kultúra Lovagjával beszélgettünk. Az MTI-Press interjúját Novák Gábor készítette.
Mire figyeltek fel, amikor úgy döntöttek: alapítványt működtetnek a kistelepülések segítésére?
A munkanélküliség több szempontból is súlyos gond a falvak mindennapjaiban. Nemcsak a megélhetést nehezíti, hanem magát az ottani létet is. Hiszen a közügyek intézéséhez, a közösségi, kulturális élet szervezéséhez értő értelmiségiek részben városokba költöztek, részben pedig nem helybeli lakosok. Bejáró a tanító, a polgármester, vasárnaponként a pap, sok helyütt már nincs posta sem, sorvad a falvak kulturális élete is.
Ezen a gondon hogyan segíthet az alapítvány?
Elsősorban az oktatásban és a művelődéshez tudunk támaszt adni. Számos faluközösség, iskola kérésére küldtünk felkészült előadót a tankönyvben nem szereplő, de a gyerekeket, felnőtteket érdeklő történelmi események, földrajzi, irodalmi, művészeti érdekességek megismertetésére, úgynevezett rendhagyó tanórák megtartására. Szellemi és mozgásos vetélkedőkre, versenyekre, alkotó táborokba hívjuk az iskolásokat. Öt ország nyolc helyszínén van alkotóházunk. Nemrég tartottuk meg a Kárpát-medencei magyar iskolahálózat első konferenciáját, melyre a határon túli magyar óvodák, iskolák képviselői jöttek el, hogy megismerjék, segítsék egymás munkáját, s hogy határokon átívelő gyerek- és tanárcsere kapcsolatot működtessünk. Kérésre előadót, küldünk vagy részt veszünk helyi ünnepségek megszervezésében. Az egyik községnek történelmi emlékoszlopot faragtattunk, a másiknak díszes köztéri alkotást az óvoda és az iskola elé, a harmadiknak az önkormányzat döntését és hirdetéseket tartalmazó tájékoztató, eligazító táblákat készíttettünk, de szervezünk fafaragó, szobrász és egyéb táborokat is a kis falvak közművelődésének életre keltése, fenntartása érdekében. Tevékenységünket nem korlátozzák országhatárok, hiszen eddig tizennégy országnak ötszáznál több köztéri alkotást - kopjafát, díszpadot, fából, bronzból készült szobrot - adtunk.
Honnan veszik a műalkotásokat, miből fizetnek a művészeknek és az előadóknak?
Az alkotók, az előadók döntő többsége a Kultúra Lovagrendjének tagja. Négy földrész huszonkét országában eddig háromszázhetvenegyen részesültek a Kultúra Lovagja elismerésben. A tagság szakmai összetétele, a kultúra különböző területein elfoglalt helye rendkívül széleskörű, így "nagy a választék". Elismerési rendszerünket a mindennapi élethez igazítottuk. Október 23. alkalmával, a polgármesterekkel együttműködve adományoztuk a Búza Barna lovagtársunk által készített Örökségünkért érmet, s ugyancsak az örökifjú mester készítette a páneurópai unió zászlóbontásának 80. évfordulójára alapított - lovagtársunkról elnevezett - Raiprecht érmet is, amit egy-egy arra érdemesített településen a polgármester ad át azoknak a lakosoknak, akik abban az esztendőben a legtöbbet tettek a faluért, a település hagyományainak megőrzéséért.
A Magyar Kultúra Lovagjai civilben mivel foglalkoznak?
Nagyon sok közöttük a pedagógus. Ők a falvak lámpásai, annakidején ők vitték a hátukon a mozigépet a vetítéshez, ők vezették a színjátszó, néptánc-, népdalköröket, és ők azok, akik nyugdíjasan is a legtöbbet teszik a falu közművelődéséért, a kisebb közösségek egyben tartásáért. Jó lenne, ha minél többen követnék példájukat.
