Mission impossible – Titkos nemzet
A lehetőségeken túltekintő küldetések végigkísérik az ember történetét és kultúráját. Odüsszeusz, Robinson, Gulliver mindig a lehetetlent kísértették, és minél inkább, annál jobban hatottak. Az eget-földet, poklot, purgatóriumot megjárt Dante sem volt semmirekellő, lábalógázó Oblomov.
A Mission impossible-sorozat igen jól megcsinált, mindent felvonultató ötödik része telivér akciófilm, a jelző mindkét értelmében. Kiszámíthatatlan körvadászat, a puskát felváltva hordja a nyúl és a vadász. Olykor egyidejűleg. A helyszínek igézőek: London, Bécs és a romantikusan emlékezetes Casablanca.
Az elemek, amelyekből össze van rakva a szezon eddigi legjobb e műfajú filmje, ismerősek. Rejtélyek és titkok számosak a történetben: ki kicsoda? Ki kivel van, kivel nincs? Álszerepek zavarnak meg, és álruhák, amelyeket még a romantikus dráma hősei vetettek le. Bravúros autós üldözés, motoros „tördkianyakad”, repülős haddelhadd a vásznon, amikor szegény Ethan Hunt, az Impossible Mission Force kitagadott és mindenféle renden kívüli ügynöke kívül reked a felszálló gép ajtaján. Aztán persze bemegy. Naná, majd nem megy be! (Hatéves lányunokám mondta, amikor ikertestvére ijedten nézett egy vészhelyzetben lévő hőst: „Főszereplő nem hal meg az elején!” Ha sorozathős, még a végén sem!)
A klasszikus thrillerhelyszínek közül is kiemelkedik a bécsi Operában látott Turandot-előadás, miközben három merénylő veszi célba az államfőt, ellenérdekelt hősünk pedig a zsinórpadláson próbál életben maradni és megakadályozni az akciót. A kaland, a veszély, a kötelességtudás mellett a film főszereplője a barátság, a férfi szolidaritás. És egy bűbájosan és veszélyesen kétértelmű nő, aki főszerepet játszik Hunt ügynök mellett.
(Rendezte: Christopher McQuarrie, játssza Tom Cruise és Rebecca Ferguson.)
