Mindhalálig tánc

Több mint bátor vállalkozás színpadra állítani Sydney Pollack 1969-ben rendezett filmjét. A lovakat lelövik, ugye? a harmincas évek világválsága idején játszódik, egy maratoni táncversenyről szól, amelyre bárki benevezhet a hatalmas nyereményért. A fizikailag-lelkileg megsemmisítő küzdelem végén az egyik versenyző, Gloria arra kéri partnerét: lője agyon, mert nem tud ebben az embertelen világban tovább élni.

A mostani gazdasági, társadalmi válság kétségtelenül aktualizálja a történetet. A Vígszínház igazgató-rendezője, Eszenyi Enikő és a dramaturg Kovács Krisztina jó érzékkel döntött úgy: nem a kultuszfilm színpadi remake-jét készítik el. Horace McCoy regénye alapján új darabot írtak: a helyszín Csopak, ahol a tízmillió forintos fődíjért versengenek a jelentkezők. A mai magyar társadalom élet-halál harcát táncolja el a Vígszínház társulata. Egyszerre szórakoztatóan és megrázóan.

Ebben a neonfényes közéleti revüben minden eladó: a megalázást, szenvedést is felárazza a műsor nézettsége. Flitteres ruhákban a társadalom vesztesei, akik úgy érzik: a maratoni show az utolsó esélyük arra, hogy kitörjenek nyomorult sorsukból. Versenyez a több nyelvet beszélő vidéki tanárnő, akinek a tudását aprópénzen mérik. A nyereményért szambázik a társulatából kirúgott, megunt díva és a többre vágyó temetkezési kisvállalkozó is.

A profi színházi revü azonban olykor a karakterábrázolás rovására megy. Pollack filmjében Gloriát döbbenetes drámai erővel alakította Jane Fonda. A színpadi verzióban a főszereplő, Bata Éva halálvágyát értjük, de nem éljük át igazán. Eszenyi Enikő rendezésében a hangsúly nem az egyéni színészi teljesítményen van, hanem a csapatjátékon. Az érzelmi megrendülés így sem marad el. Az előadásban felcsendülnek az elmúlt évtizedek nagy magyar slágerei a Meseautótól a Kispál és a Borz sikerszámáig. Közben eltűnődhetünk azon: az érvényesülésért folytatott öldöklő harcban tízmillió gladiátor hazája lettünk.