Minden valcer!
A báli szezon csúcspontja az idén különlegesen hideg napokra esik – aligha lehet irigyelni a tűsarkú cipőben, vékony harisnyában a bejárathoz tipegő hölgyeket, még ha hosszú nercbunda is takarja a lenge báli ruhát, és a kocsitól nem is kell túl hosszú utat gyalog megtenni. Az osztrákok és különösen a bécsiek egyébként bál-ügyben nem ismernek tréfát: ezeket a rendezvényeket nagy becsben tartják, nincs az a zimankó vagy hóvihar, ami bárkit is visszatartana a részvételtől.
Az első nagyobb rendezvényeken ilyenkor már régen túl vannak, s bár a szilveszter éjszaka, a legelegánsabb Császárbál a Hofburgban tarolt, azért a bennfentesek tudják, hogy az igazi február harmadik csütörtök éjszakáján az Operabál. Az idén február 16-án adja át az Operaház a terepet a bálozóknak.
Ez az igazi nagy esemény, a Bálok Bálja, amelyről a televízió is egyenesben közvetít (ORF2. 20.15-től), s ahol a közélet krémjének illik megjelennie. Nem mintha a Filharmonikusok Bálján résztvevőket nem figyelték volna pár héttel korábban árgus szemek, vagy egy-egy szakma számára ne lenne halálosan fontos a saját rendezvénye. A báli kalendáriumban elképesztő rendezvények szerepelnek, még a súlyemelőknek is van báljuk, nem beszélve a kávétermesztőkről, a cukrászokról, ingatlanosokról, vagy az ügyvédekről, az orvosokról, katonákról. A sor hosszan folytatható lenne.
Az idén kis csetepaté zavarta meg az egyébként kellemes rendezvénysorozatot: a közismerten szélsőjobboldali diákegyesületek (Burschenschaftok) hagyományos báljukat a Hofburgban a holokauszt emléknapjára időzítették, pontosabban a megszokott időpont, január utolsó péntekje egybeesett az Auschwitz felszabadításának napjával.
Nem volt bölcs dolog, hogy nem választottak más időpontot: a felháborodás ezreket vitt ki a Hofburg elé tüntetni, s bár a tiltakozók és bálozók közti közvetlen összecsapást a rendőrség ébersége jóvoltából sikerült elkerülni, a világ figyelme erre a kevéssé a Hofburgba illő eseményre vetült.
Így aztán a nagyobb botrány elkerülése érdekében a Hofburg jövő évtől már nem engedi be ezt a társaságot, és ami Ausztria számára még kellemetlenebb: az Unesco is törölte a Világörökségből a Bécsi Bál intézményét. Ezáltal 16 „vétlen” bál issza a levét a hagyományőrzők makacsságának.
Ettől a kínos incidenstől eltekintve a rendezvények örömet okoznak, de nemcsak azoknak, akik jó zenére, szép ruhában, felékszerezve szívesen keringőznek a gyönyörű termek parkettjén, mit sem törődve a zsúfoltsággal. Bécs Gazdasági Kamarája is örül: évről évre több tízmillió euró a bevétel a báli szezon vagy 100 rendezvényéből. A belépők is tekintélyesek, de ennél is többet jelent, hogy ilyenkor a kozmetikusok, fodrászok, ruhakölcsönzők, varrodák, taxisok ilyenkor alig győzik a munkát. Nemcsak ők keresnek szépen, nő a beszedhető adó is.
Ilyenkor nem árt kicsit utánanézni, mióta ismerik a bécsi keringőt. Az elnevezés maga, a valcer a "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik. A keringő gyökerei egészen a 12–13. századig követhetők, legalábbis a mozdulatok felfedezhetők abban a táncban, amit a vándor énekesek lejtettek. Igazi elterjedése 1800 körülre tehető, bár ekkor még az udvarnál gúnyolták, főként, mert ez volt az első olyan páros tánc, amely engedte – sőt megkívánta –, hogy a partnerek érintsék egymást. Amikor azután idősebb Strauss és Lanner zongorához ült, és az ő taktusaikra forogtak-pörögtek a parketten a párok, már nem lehetett a hódító hadjáratot megakadályozni. A csúcspont persze ifj. Johann Strauss nevéhez fűződik . a hódítás pedig azóta is tart, legalábbis a bécsi báltermekben.
A báli program több
honlaponis megtalálható.További cikkeket olvashat Ausztriáról a Szervusz Ausztria honlapon.
