Mi változik hétfőtől?

- Lefutott a szombati meccs?

– Az MSZP tisztújítása soha nem az.

- Korábban mégis azt mondta, nincsenek álmatlan éjszakái riválisa miatt.

– Ha nem hinnék magamban és abban, hogy a jövőben is sokat tudok tenni a pártért, nem indultam volna az elnöki posztért.

- Mi változik hétfőtől? Lendvai Ildikó a saját maga által „türelmetlennek” aposztrofált röpiratában azt írta, jobb lenne kockáztatni, mint toporogni, és türelmesen várni, hogy az MSZP lassan araszolgatva felfelé végül kormányra jusson.

– Ha patetikusan kell fogalmaznom: a szívem nekem is türelmetlen. Ki ne akarná a baloldalon, hogy végre megelőzzük a Fideszt? De egy ekkora, egész cikluson át megszenvedett bizalomvesztés után ismét négy év kell ahhoz, hogy visszaszerezzük támogatottságunkat.

- Kemény menet lesz, hiszen nemcsak az MSZP, hanem a Fidesz-szimpatizánsok tábora is gyarapszik.

– Ez a jelenség a mi kormányunk idején is megfigyelhető volt. Egyrészt az elbizonytalanodott Fidesz-szavazók az Orbán-kormányt ért erős támadás, kritika miatt találtak vissza a pártjukhoz. Másrészt csökkent a bizonytalan szavazók száma: egyre többen vallják egyik vagy másik párthoz tartozónak magukat. Az MSZP az elmúlt időszakban negyedmillióval növelte támogatóinak számát.

- De szűkíti pártjának mozgásterét, hogy a kormány békülékenyebb, konstruktívabb hangnemre váltott: módosít több, az unió által vitatott törvényt.

– Színjáték! Ötpárti egyeztetést hirdettek, de nem fajsúlyos témákban. Pedig szívesen tárgyalnánk a társadalmat komolyan foglalkoztató kérdésekről, például a munka törvénykönyvéről, a nyugdíjrendszerről, az egészségügyről, az oktatásról, az alkotmányról, a párt- és kampányfinanszírozásról. Ha ez utóbbi javaslatunkat – amely szó szerint megegyezik a Transparency International és a Freedom House indítványával – napirendre veszik, és visszavonják az MSZP-t megbélyegző törvényt, akkor hajlandóak vagyunk az egyeztetésre. Ám biodíszletnek nem ülünk a tárgyalóasztalhoz.

- Visszatérve az alapkérdésre: mi változik hétfőtől? Az MSZP, a sárga csekkesek világát képviselve, balra nyitott...

– Nem így fogalmaztunk. Baloldali pártként kötelességünk hangsúlyosan foglalkozni azokkal, akiknek manapság dönteniük kell, hogy a sárga csekkjeiket fizetik-e be, vagy enni adnak a gyermekeiknek.

- Pedig Szigetvári Viktor, a párt volt kampányfőnöke is azt állítja: jobb lett volna nem hangsúlyozottan baloldali, hanem balközép néppártként aposztrofálni az MSZP-t.

– A tavaly júniusi kongresszusunkon az MSZP nyitott, demokratikus, baloldali néppártként határozta meg magát, amely kész az együttműködésre más, a kormány leváltásában érdekelt demokratikus pártokkal, szervezetekkel. Nemrég volt is probléma abból, hogy léteznek a balszélen is pártok: egyértelmű az álláspontunk abban, hogy a Thürmer-féle szerveződéssel nem tudunk értékközösséget vállalni.

- Mégis részt vett a velük való tárgyaláson az MSZP elnökhelyettese.

– Mindenütt ott vagyunk, ahol felelős pártok, civilek beszélgetnek Magyarország jövőjéről. Nem volt helyes az a nyilatkozat, amely nyitva hagyta a Munkáspárttal való együttműködés lehetőségét is. Az én előterjesztésemre az MSZP testületei egyhangú döntéssel utasították el ezt a mondatot. Visszatérve az alapkérdéshez: ha egy párt elveszíti a választást, és megkérdőjeleződik az is, mely értékek felé orientálódik, akkor logikus, hogy kilép a politikai centrumból, és a saját ideológiáját kezdi erősíteni. Aztán amikor identitásválasztása újra rögzül, politikai válaszaival visszaaraszol a politikai középre.

- Ám az elemzők szerint a véleményvezérek körében is újra kellene építeni a kormányzati kompetencia hitét.

– Valóban. A választások idején az MSZP nemcsak hitelességi, hanem kormányzóképességi deficittel is küzdött. A Bajnai-időszak javított valamit a képen, de kevés volt az idő az építkezéshez.

- Elnöki programjában ön a zöldgondolat erősítésével, bűnbánattal, szervezeti megújulással, erős kampánnyal hozakodott elő. Elég ez?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy politikai, szervezeti és személyi megújulásra van szükség. A választók így hiszik csak el, hogy tanultunk a hibáinkból, és eztán nem fogjuk ugyanazokat elkövetni.

- A személyi változásoknál maradva: a párttisztségre való jelöltségtől visszaléptek a „nagy öregek”, Hiller István és Kiss Péter. Kovács Lászlót a jelölőbizottság nem engedte indulni a megmérettetésen. A volt pártelnök diplomatikus, de sértődött közleményt adott ki.

– Korábban azt javasoltam, hogy akik az országos politikában és médiában az elmúlt húsz évben képviselték a pártot, most más feladattal segítsék a szervezetet, és adjunk lehetőséget arra, hogy új emberek lépjenek az első sorba. Ám ez nem jelenti azt, hogy a régiekre, a munkájukra ne lenne szükség.

- De ha vérig sértik őket, nem fognak segíteni.

– Beszéltem azóta Lacival, nem éreztem a hangjában sértődöttséget. Számítok rá a párt nemzetközi kapcsolatainak építésében.

- Ön azt mondta, az MSZP vezetésével kell létrejönnie az ellenzéki együttműködésnek.

– Pontosítanék: a szocialista pártnak meghatározó szerepet kell vállalnia a szövetségben. Ennek gyakorlati oka is van: az ötezer fő feletti települések szinte mindegyikén van irodánk, országos lefedettségű az aktivistahálózatunk. Természetesen stratégiai célunk, hogy minél jobban megerősítsük magunkat, de közben sok ajtót nyitva kell hagynunk. Az LMP-vel ellentétben nem ad hoc szövetségekben, hanem a mély, tartalmi együttműködésben hiszünk. Részünkről egyetlen feltétele van a szövetségkötésnek: nem lehet pusztán hatalomtechnikai, nem korlátozódhat Orbán leváltására. Érték- és programalapon kell együttműködni. Az MSZP még egyszer nem követheti el azt, amit 2006-ban: nem hazudhat a kampányban.

- Tegyük fel, leváltható a Fidesz. Ön nem akarná visszaforgatni az idő kerekét, egy negyedik köztársaságot építene, és nem térne vissza 1989-hez.

– Annak idején például mi is meg akartuk változtatni az alkotmányt, de persze nem úgy, ahogy végül ezt a Fidesz megtette.

- Ez igaz, Petrétei igazságügy-miniszter el is készítette a javaslatot. Aztán a fiókba dugta. Gyurcsányék számára mégis ’89 az az alapkő, ahova vissza kellene térni.

– Stratégiai hiba lenne. Meg kell haladni azt az időszakot is.

- De az érdekelne inkább, hogy az ellenzéki erők mit tennének egy esetleges győzelem után. Kétharmad kell számos jogszabály megváltoztatásához. Ha ez is meglesz, marad még egy, már erkölcsi dilemma: mi lesz a 2020-ig bebetonozott vezetőkkel? Eltávolítják őket hivatali idejük lejárta előtt, úgy, ahogy azt Orbánék Jóri András adatvédelmi biztossal tették? Törvényt módosítanak, hogy könnyen menjen a kirúgás? Ha így lesz, a választók szemében nem fognak különbözni a Fidesztől.

– Bűnös a fogantatás: a törvényhozó szándéka tisztességtelen volt.

- Nehéz bizonyítani.

– Ha valaki tudatosan kilenc évre nevezi ki a legfőbb ügyészt – úgy, hogy közben a lehetséges eltávolításáról nem alkot szabályt –, nem jár el tisztességesen. Nem az a hibás, aki utólag megpróbálja jogállamivá tenni a szabályozást, hanem az, aki eltorzította a rendszert. Sokak szerint demokrácián túli eszközökkel is lehet küzdeni az Orbán-rendszer ellen. Ezzel nem értek egyet. Egy demokratikus párt csak a demokrácia keretein belül küzdhet, azon belül viszont minden eszközzel.