Menjetek a Parlamentbe! – Bezár a Müszi
Szükség is lesz rá. A Művelődési Szint egyelőre négy rendezvényteremnek és egy kávézónak ad helyet, a hátsó traktusban pedig további harminc műhelyen, műtermen, co-working irodán, stúdión keresztül mintegy nyolcvan bérlőnek ad állandó otthont. Mindösszesen 2873 négyzetméteren. Az elmúlt öt évben sok száz művész, alkotó, szakember, tudós fordult meg itt több ezer rendezvényen. Hiszen a számokon túl a Müszi független, önszerveződő, alternatív kultúrház, ahol sörözni, ingyen wifizni csakúgy lehet, mint megnézni egy merész kiállítást, esetleg elmerülni a lehető legtöbb műfajt magába csatornázó összművészeti előadások sokaságában. Sőt, még fodrászhoz is benézhetünk, ha van miért. Vagy esetleg a hétfő esti szokásos társasjátékklubba a haverokkal. (Csak képzeljék el: egy amúgy nem különösebben optimista hét eleji estén belépnek a helyre, és azt látják, hogy 200-300 ember társasjátékozik. Mármint: egyszerre. Úgy véljük, egy ilyen pillanatban még a legmegveszekedettebb marxisták kedve is üstöllést megjön egy jó Capitalyhoz.)
Fotó: Kovalovszky Dániel
A müszisek mindenkit arra biztatnak, hogy a következő hetekben járjon nyitott szemmel az utcán a városban – hátha éppen egy felhasználó találja meg a legjobb helyet… Fotókat, videókat várnak minél több olyan szegletről, ahová szerintük „kéne egy kis Müszi”, vagyis némi kultúra. Legyen szó akár egy ténylegesen kiadó épületről, esetleg egy éppen évek óta tök üresen fenyegetőző foghíjtelekről, falatnyi, elhanyagolt őrbódéról, lepattant, gazdátlan szuterén kocsmáról…
Igaz, ekkora helyekre nyilván nem vihető tovább az a rengeteg funkció, amit a Müszi most ellát – a stáb tagjai azonban nemcsak fontosnak érzik, hogy a keresés kapcsán felhívják a figyelmet a kihasználatlanul álló, egyre pusztuló ingatlanok sorsára is. Máris akadt például, aki azt mondta nekik: „Menjetek a Parlamentbe, az most úgy sincs rendesen kihasználva, veletek legalább lenne valami értelme.”
A régi műszaki osztály elhanyagolt tereiből „véletlenül” lett kultúrház. 2011 végén Bársony Júlia színházi társulata, a Harmadik Hang Háza nem sokkal egy premier előtt fedél nélkül maradt. A Corvin Áruház tulajdonosai fogadták be a csapatot, a pár hónapos próbafolyamatból aztán 2012 év elején megnyílt a Művelődési Szint. Először Bársony Júlia és Birtalan Krisztina munkájának eredményeképpen, ők a Mozgóház társulata révén már évtizedek óta ismerték egymást. Később, a Sirály bezárása után csatlakozott hozzájuk Kis Réka, és a kezdőtrió mellé lassan felsorakozott majd megszilárdult a stáb.
Fotó: Kovalovszky Dániel
Az inkubátorház fixen 20-25 embernek ad állandó munkát, megélhetést, emellett heti több tucat rendezvény keretein belül sok száz, nemritkán több ezer vendéget fogad.
A bezárás, illetve a kényszerű költözés híre futótűzként terjedt az interneten. Semleges vagy lesajnáló közlésekkel nem találkoztunk, ellenben rég elfelejtett Facebook-ismerősök üzeneteivel annál inkább, hogy „Te, szia, emlékszel, mennyire jó volt már az az izé rapkoncert négy évvel ezelőtt odafenn? Most akkor tényleg bezárják vagy nem? Lécci, nyugtass meg, hogy nem”, vagy hogy „Most mit vagy meglepődve? Hát a Sirály meg a mittudomén, az Auróra után kinyírják ezt is, erről van szó, hát én egyáltalán nem vagyok meglepődve, hát ezek mindent kinyírnak, hát de nem?” Kedvencünk mind közül a „Pista, akkor én most elkezdem gyűjteni a macskakövet, jó?”
Értjük a szenvedélyt, a macskakő tényleg szép, Lengyel Péter regénye óta meg pláne nemigen lehet efölött vita – de most talán mégsem arról van szó, hogy „ezek mindent kinyírnak”. Amúgy szó se róla, ezek tényleg elég sok mindent „kinyírnak”, ami nem tetszik nekik. Látni érdemes, hogy a konzervatív (vagy annak tételezett) mainstream (vagy annak tételezett) kultúrafelfogással szembehelyezkedő vagy annál egyszerűen csak többdimenziósabbnak tűnő műhelyekre az úgynevezett elmúlt hét évben rá-rájárt a narancssárga rúd. Szóval már jóval azelőtt elkezdődött ez, hogy Soros György menóra alakú szivarzsebéből kikandikáló hazaárulókkal lett volna tele hirtelen az ország. A pár éve szétvert Sirályból azonban legalább négy új hely sarjadt ki – a Müszi mellett a Kisüzem, az Auróra és a Hátsó Kapu klub.
De hálálkodni azért mégsem érdemes a 2010 óta hatalmon lévő rezsimnek: a Sirály korlátos méretei miatt a különböző, egyre erősebb elképzelésekkel rendelkező kultúracsinálók előbb-utóbb úgyis máshol keresték volna a boldogulást.
Úgy tűnik, a politikai rendcsinálás „dolgát” most a tőke végzi el: az épületet tulajdonló cég úgy döntött, a jövőben nem hosszabbítja meg az üzemeltető Művelődési Szint Kft. bérleti szerződését. Jött egy bérlőjelölt, aki ráígért a müszisekre, nyert. Piaci alapon. Megtörtént, amire a gárda már az első perctől számíthatott: előbb-utóbb fontosabbnak bizonyulnak majd a piaci szempontok, mint a szimpla állagmegóvás vagy éppen a kultúraterjesztés.
Öt évvel ezelőtt a csapat mélyen a piaci ár alatt jutott a bérleményhez, mert a tulajnak rokonszenves volt a misszió – cserébe viszont nekik kellett rendbe hozniuk a 2873 négyzetméteres, évek óta „eladás alatt álló” ingatlant. Konkrét bérleti összeget nem szívesen mondanak egyébként a müszisek – csak annyit, hogy a piacon szokásos bérleti díjnak körülbelül az egyötödét kérte tőlük a tulajdonos. Némi kutatás, illetve ingatlanos haverok kérdezgetése nyomán azt derítettük ki, hogy a környéken (egyáltalán: a pesti belvárosban) szinte lehetetlen négyzetméterenként 2000-2200 forint alatt ingatlant bérelni. Némi konyhamatekkel kiszámolható, hogy a mélyen a piaci ár alatti összeg itt körülbelül tehát 1-1,2 millió forint lehetett havonta. A 168 Óra információi szerint egyébként egy IT-cég irodái kapnak helyet a harmadik emeleten. Ennél biztosabbat egyelőre nem tudni. (Kerestük a Corvin Áruház épületének tulajdonosait, hogy az ő álláspontjukat is megírhassuk, a bérbeadók azonban nem éltek a nyilatkozat lehetőségével.)
Fotó: Kovalovszky Dániel
Úgy tudjuk, a tulajdonos a szerződés felbontása előtt felajánlotta a müsziseknek, hogy ha kifizetik a másik részről megajánlott összeget, maradhatnak. „Csakhogy az az összeg a hely működési mechanizmusa miatt egész egyszerűen kigazdálkodhatatlan lett volna” – mondja Bársony Júlia művészeti vezető. Arra is kevés az esély, hogy a most lejáró szerződéshez akár csak hasonlóan kedvező feltételeket támasztó megállapodás szülessék a jövőben. Vagyis nagyon úgy fest, hogy „nemcsak költöznünk kell, de az eddigieknél lejjebb is kell adnunk” – mondja Bársony Júlia a 168 Órának. Közben Birtalan Krisztina és Kis Réka alapító, valamint Salamon Juli, Berecz Zsuzsa és Takács Eszter programkoordinátor arról beszél éppen, milyen jó volna, ha különösebb zökkenő nélkül sikerülhetne az átállás. Vagyis úgy, hogy szeptember 29-én a helyet búcsúztató záró hónap legutolsó eseménye után még a Somogyi Béla utcai híres (nagy, ronda) zöld kaput zárják – de másnap délután már az új Müszi kapuit nyitják meg. Valahol máshol. „Harmincadika amúgy is szombat” – kiált fel vidáman Bársony, és azt ígéri, a leginkább optimális megoldást próbálják megtalálni, hogy minél több bérlőjüket, rendezvénysorozatukat és funkciójukat magukkal vihessék az új helyre Ahol újra bebizonyíthatják, hogy a közvélekedéssel ellentétben igenis lehetséges nagyjából piaci, de legalábbis gazdasági alapon ellátni bizonyos, kétségkívül fontos, csak éppen olykor kifejezetten gazdátlannak tűnő közfeladatokat. Legelébb is: gondolkodásra késztetni, önszerveződésre buzdítani az embereket. A nyitáskor képzőművészek, dizájnerek, építészek, közösségimédia-szakemberek, recyclingművészek beköltözésének, műhelyeik otthonossá tételének lehettünk szemtanúi. Most mások mellett van itt nemzetközi dj-producercsapat, civil szervezet, kiadó, grafikai stúdió és fodrászat is.
Nagyon fontos, hogy a reménybeli bérlőknek nemcsak arról kell(ett) tanúbizonyságot tenniük, hogy igazán nyitottak a közös(ségi) és egyben környezettudatos munkára. s hogy a pályázatuk minőségi, eredeti elképzelés, de a piacképesség lehetőségét legalábbis felvillantó projekteket kellett prezentálniuk. Hiszen az alkotók mindenképpen a nyugodt munkakörülményekben, a kiszámítható, az elkerülhetetlen apró gikszereket, nehézségeket leszámítva zavartalan működésben érdekeltek. Erre viszont csak akkor lehet sansz, ha megbízható bérlőkként viselkednek, röviden: ha nemcsak jót csinálnak, de közben üzembiztosan ki tudják fizetni a kecót meg a rezsit is. Ebből a bevételből, plusz a kávézó forgalmából és az előadótermek eseti vagy rendszeres bérbeadásából származó pénzekből nyílik mód az előadások, workshopok, eseménysorozatok tető alá hozására.
Vagyis az önfenntartásra, amely a Müszi krédójának egyik legfontosabb eleme. A teljes művészi szabadság megőrzése érdekében a Müszi stábja például nem vesz igénybe sem önkormányzati, sem pedig állami támogatást, és ez a jövőben is így marad – mondja Kis Réka, a Müszi gazdasági ügyekért felelős alapítója.
